Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Az anyukám szeret engem. – fordult hozzám a négyéves Kriszti, miközben a játszótér felé közeledtünk. Ahogy elnéztem csillogó szemét, vékonyka alakját, ahogy szökdécselt előttem, eszembe jutott, hogy milyen kevés felnőtt mondja ezt el magáról.

A törvény szerint az extázis állapota után, visszafelé haladunk és az áldozathoz érünk vissza. Abban teljesülünk be. Az "áldozat" mindig a "mennybe" száll.Az áldozat, csere tárgya Istennel azért amit akarunk.Ezzel váltjuk ki vágyunk tárgyát. Tehát az áldozat mi vagyunk.Isten szemében kedvelt áldozat, hiszen elfogadta. De a cserét mindig az ördögre bízza. Mivel Isten az áldozatot csere nélkül tartja tisztának. Ha az áldozatért kérünk olyat ami másokat bánt, vagy megkárosít akkor a csere tárgyát az ördög szolgáltatja ki.

Remélem ez a téma még belefér az oldal kategóriájába.

Azért bátorkodom erről nyitni egy blogot, mert én személy szerint azóta foglalkozom a témával, amióta belecsöppentem a spirituális világba.

Szerintetek kivitelezhető lenne egy tudatos, életcentrikus kommuna összehozása?

Előző életek, jelen élet, tudatosság

Előző életeinkben /is/ elkövettünk hibákat, ártottunk másoknak, vagy nekünk ártottak.
Nem volt a birtokunkban még azokban az időkben a tudás, a tudatosság, az információk tömkelege, melyek jelenleg birtokunkban vannak. Oldások, technikák, önismeret, karmának az ismerete, bármi.
A magasabb szint, a hit Istenben már akkor is adva volt.

ajay.JPG

Január 14-én a Nap egyik csillagjegyből a másikba megy (Sagittarius -> Capricorn), mi meg Grátzba, egy Babaji Ásramba! :) Ezt SanKranti-nak hívják, szent változásnak. Új energiaerővonalak érnek minket, amik másképp pörgetik szívünket, elménket. Gondolatainkat, érzéseinket. Meg persze atomjainkat. Sose feledd, hogy te egy kedves kis atomhalmaz vagy... :) Az Univerzumnak egy csöpp része, Te pedig Az! Mindkettö TE, és mind2 a-val kezdődik és z-re végződik! ;) Az egód vagy te, Te pedig IsTen vagy. Már megint elszálltam... :-) 

Sokszor elakadunk a gondjaink és problémáink közt és nem jutunk előre. Mert megoldhatatlannak tűnik minden. Régi mintáink jönnek elő újra és újra… Aztán történik valami, és egyszer csak sikerül. Mert nem kétség, mindig sikerül, még ha úgy is tűnik, hogy az örökkévalóságig is vagyunk ezekben a gondokban… De a problémán azért léteznek, hogy megoldhassuk őket. De valójában valóban gondok és problémák ezek, vagy valami más? Nézzük más szemszögből, egy példával: Bemész a munkahelyedre, és kapsz valami feladatot. Megcsinálod nem? Problémának éled meg, vagy feladatnak?

Amint a testben a genetikus anyag, a külső burokban pedig a mag nyilvánul meg, úgy az élet a hazafelé igyekvés kifejeződése. Otthonunktól távol találjuk magunkat. Igazi világunk leszármazottai vagyunk. Megfeneklettünk egy illúzió partján. Másképp fogalmazva: az emberi lény ösztönösen, veleszületett hajlamtól hajtva keresi az önkivületet, a bódulatot, fel akar töltődni túláradó energiával, törekszik a szimbiózisra, a szinergiára, a módusult tudatállapotra. Így idézzük fel "szülőföldünket". Feledékeny árnylények vagyunk, akik elnyomják magukban szülődöldjuk gondolatát.

EZ VAN.jpg

Szia! Ismered, olvasod az Ez Van Kiadó Nagyszerű, Fantasztikusan JÓÓÓ Könyveit?
Nézz csak ide: www.ezvankiado.hu Itt mindent megtalálasz. ;-)
Ha TUDATOSABB akarsz lenni, és jobban át akarsz látni a Ködön és Felébredni az Álom-Hazugság-Valóságból, ezek legtöbbje Kötelező Olvasmány lehet a Számodra...! ;-)
Jó szórakozást Hozzájuk! ;-)

Az alábbi tanmese a "Charlie Wilson háborúja" című filmben hangzott el.

Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap.
A faluban mindenki azt mondja: "De csodás, lovat kapott."

Épp visszafelé repültem. Általában innivalót és valami kis nasit mindig adnak a gépen. Lehet választani édes és sós nasi között. Általában megkérdezik sósat vagy édeset kérek, és azt adják, amit kérek. Most a tálcán mindkettő rajta volt. Néztem egy darabig, melyiket is válasszam, aztán végülis a sós mellett döntöttem. A légiutaskísérő bizonyára látta rajtam a bizonytalanságot és felajánlotta, hogy vegyek az édesből is. Mondtam, köszönöm szépen nem kérek.

A múltkorában egy 9 éves KicsiLány mondta nekem, hogy az anyuja mindig biztatatja, hogy legyen önbizalma, hogy higgyen magában, hogy meg tudja csinálni, de hogy neki nincs önbizalma.

Azon elmélkedtem, hogy az már nagyon jó, hogy ha biztatjuk a gyereket, bátorítjuk, na de hogyan lehet neki önbizalmat-erösíteni? Mondhatják kint az emberek nekünk, hogy ügyes vagy, hogy képes vagy rá, az önbizalom bent a Lelkünkben születik meg és belülröl Erösödik.

Mindig a nő vitte a gyerekeket az oviba és ő ment értük.
Az óvoda a város másik végén volt, de a nő munkahelyéhez közel. Helyjárattal mentek, aminek a megállója úgy tizenöt percre volt a lakásuktól. De nem volt gond ez a reggeli séta, ilyenkor beszélgettek. Az ovihoz huszonöt, harminc perc alatt ért a busz, mindig az első ülésre ültek, nem a sofőr mögé, hanem a másik oldalra. A kislányt az ölébe vette, a fiúcska eléjük állt, mivel a végállomáson szálltak fel a buszra, oviba menet mindig megkapták ezt a helyet.

_kapu_vár.jpg

"Veszprémben vagy a szél fúj, vagy harangoznak"
A lakóhelyével kapcsolatban mindenki többé-kevésbé elfogult. Veszprém azonban ebben is különbözik más városoktól. Itt ugyanis még léteznek fanatikus lokálpatrióták, akik élnek-halnak a városukért, akiknek nincs egyetlen napjuk sem, hogy ne gondolnának valamiképpen Veszprémre! Ki a lakóit imádja, ki a csajokat, ki a dombos-lejtős utcáit, ki a tájat, ahol elterül, ki csak saját magát benne, de valamilyen kivételes viszonyt a legtöbb veszprémi őriz magában e hely irán.