Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Folyt. köv.:
Nos, idő síkjai.
Nem tudom hogyan éreztétek már az idő múlását. Szémomra sántít a nyugati világ ketyegős megoldása. Hiszen 1 jó baráti beszélgetés alaklmával, hogy elröppen az idő, miközben a fogrovosnál ülve, már korátsem annyira. Jobban szeretem a keleti hozzáállást, miszerint az idő sosem egyenletes, inkább mint az Ekg vonalaihoz hasonló mozgásban van. Nem is tudok órát hordani, arról nem is beszélve.

Mi is az alap elgondolás?

A kezdet....

az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.

Minden változik... Ezt tudjuk. De ilyen gyorsan?
Nekem az idei évemben szinte minden napról napra változik. És fogalmam sincs, hogy mi lesz egy-egy dolognak a végkifejlete. Ha egyáltalán lesz ilyen... Ami egyik nap úgy látszott, hogy halad valamilyen irányba, másnapra teljesen új irányt vett. Harmadnapra megint megváltozott minden...

Arra gondoltam, hogy megoszthatnánk egymással a személyes tapasztalatainkat a különböző technikák alkalmazásáról. A meditációs technikákra is és a többi, itt-ott-amott megtapasztalt módszerre is gondolok. Sokszor ezek nagyon személyes élmények, amit nem biztos, hogy fel lehet tenni egy fórumra, de talán van olyan élmény is, ami hasznos lehet többeknek, esetleg felismeréseket hoz, esetleg valaki ráérezhet, hogy ez neki is segíthet stb…

Azt hiszem, megtaláltam Istent.

Az entrópia az az energia, mely mindig növekszik, anélkül, hogy azt külső forrásból táplálnák. Az a teljességet magában hordozó formátlan, amorf, massza, amiből bármi lehet, tehát potenciálok, a lehetőségek és viszonyok szabályok nélküli összessége, maga a káosz, maga a teljesség

A cikket itt írtam meg: http://hajdum.blogspot.com/2010/05/megfoghatatlan.html

Segítségeteket szeretném kérni, hogy lehet a bal agyféltekét munkára bírni, esetleg kinyitni???

A tudatossággal kapcsolatban szeretném, ha segítenél eloszlatni egy félreértést, vagy nem tudást, ami bennem van.
Rosszul gondolom azt, hogy tudatosak nem csak akkor lehetünk, ha mindent átgondolunk és tudjuk, hogy mit miért teszünk (egóból, vagy szívből)? Tényleg kell mindent elemezni az életünkben? Korábban ezt hittem, de rendre tévútra vitt.

"(...) A tevehajcsár nem volt harcos, és már több jóstól kért tanácsot. Némelyeknek igaza lett, mások tévedtek. Mígnem a legöregebbik (és legrettegettebb) megkérdezte a tevehajcsárt, miért érdekli õt annyira a jövõje.
– Hogy tehessem a dolgomat – válaszolta a tevehajcsár. – És megváltoztathassam, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.
– Csakhogy az már nem a te jövõd lesz – jegyezte meg a jós.
– Akkor talán azért szeretném ismerni a jövõmet, hogy felkészülhessek arra, ami következik.

Nem ennek indult a blog, de időközben rájöttem a válaszra. Amikor úgy érzi az ember, hirtelen minden nagyon nehéz, sok ijesztő dolgot lát, akkor hajlamos először azt hinni, hogy fennáll a veszély, hogy összeomlik. Látok ilyet a környezetemben, ezért gondolkodtam ezen, és meg is kaptam a választ: CÉL. Van, amikor annyira egyedül érzi magát, mert mondjuk a családtól mentálisan nem kap sok erőt, és nem nagyon van társa, barátoknak kevés az ideje stbstb, és még sorolhatnám, hogy könnyebben megijed egyéb nehézségekből is.

Ha megtudnám, hogy már csak egy évem van hátra, nem bánnék semmit. Sőt! Hálás lennék, amiért ezt az utat választottam.

A napokban a blogom instant inspirációk sorozatához keresgéltem ötleteket, amikor szembejött velem a téma, hogy mit bántak meg az emberek leginkább halálos ágyukon. A cikk nagyon elgondolkodtatott. Ha megtudnám, hogy mondjuk már csak egy évem van hátra, milyen gondolatok kavarognának bennem? Ott nem akartam közzé tenni, de gondoltam itt veletek megosztom.