[...] Halálunk pillanatában, mikor lelkünk elhagyja a testünket, a legtöbb nem spirituális ember ekkor ébred rá, hogy valójában nem ő halt meg, Ő tovább él, csak a fizikai ruháját vetette le. Ekkor a léleknek lehetősége van még, itt maradni a földön, elbúcsúzhat a szeretteitől, megnézheti akár a temetését is. Ekkor fogja megtudni igazából azt, hogy őt ki szerette és ki nem. Mármint nem a temetésen tudja meg, hanem halála utáni időszakban.

A tudatos döntésről beszélgettünk a múltkoriban, mégpedig hogy mennyire meghatározzák döntéseinket a félelmeink. Például hiába vágysz egy boldog párkapcsolatra, amikor úgy hozza az élet, hogy megismerkedhetnél valakivel, akkor a félelmeid egyből sorolni kezdik, hogy miért nem alkalmas erre a helyzet, az idő, vagy - fél perc ismeretség után már tudod, hogy - nem tetszik az illető. A mondvacsinált indokok mögött valójában a félelmeid húzódnak a kudarctól, felsüléstől, a kínos, kellemetlen helyzetektől.

Az igazság az, hogy a döntéseink igen nagy részét a félelmeink irányítják. Még azon döntések nagyobbik részét is, amelyeket látszólag a vágyaid hajtanak.
Amikor például a gazdagságra vágysz, olyankor sokkal valószínűbb, hogy a szegénységtől, a nélkülözéstől tartasz és azt szeretnéd elkerülni a rengeteg pénz nyújtotta biztonsággal.
Vagy amikor a szabadságra vágysz, akkor a lekötöttségtől, a kiszolgáltatottságtól való félelmed hajt.

Gondoltál már rá:

• Vajon milyen lennél, ha semmitől se félnél?
• Milyen életet élnél, ha a félelmeid nem szólnának bele a döntéseidbe?