Nap mint nap hallani róla, hogy milyen szánalmas politizálás megy országunkban, és erről mindig az jut eszembe, hogy miért ilyen buták, önzőek és csalók a politikusaink? Vajon nem látják át a karma törvényét, hogy amit ma tesznek, annak holnap megisszák a levét?
Miért nem tudatosabbak a választott vezetőink? Egyáltalán, miért ilyen embereket választunk önmagunk élete fölé?

Ma Szépfiúm egy céges rendezvényen van, úgyhogy éljen a szabad estém. Úgy döntöttem az esti vacsorám egy körte lesz. Miközben egy tányért vettem elő a szekrényből, hogy az esti körtémet rádaraboljam eszembe jutott az én Szépfiúm.

A körtét ő vette a vasárnapi piacon és este, a buli után hozzám fog hazajönni és átjárt a „szeretem Őt” érzés. Gondoltam írok neki egy üzenetet, hogy szeretem. Aztán lebeszéltem magam róla, mert arra gondoltam, hogy céges bulin van, szórakozik, beszélget…gondoltam nem zavarom azzal, hogy épp rá gondolok és szeretem Őt.

A legnagyobb bölcsességek néha ott bukkannak fel, ahol nem is számítanánk rájuk.
Ki gondolná például, hogy a Nevem: Senki című spagetti western valójában az élet kötelékei alól való feloldozásról szól? A film fókusza, a katarzisa a felszabadulás kvintesszenciája.
Kik is a szereplők valójában?

Sziasztok!

Találtam egy tüneményes régi esetet ami nagyon bájosan mutatja meg, hogy milyen oldala is van a Dalai Lámának. Személy szerint nagyon jót nevettem rajta.
És most kérem, vonatkoztasson el Mindenki a Láma szemüvegétől és hivatalától, nem szeretném, ha ebből is olyan vita alakulna ki, mely azt taglalja, hogy lehet-e megvilágosodott a Láma, láthattuk, hogy erről mindenki eltérő véleményen van; most kicsit lássunk a dolgok mögé, és vegyük észre, hogy Ő is EMBER. Mégpedig nagyon szeretnivaló ember.