A napokban a fejembe vettem, hogy az idén én találom ki, milyen legyen a karácsonyfánk, mivel díszítsük fel, beszerzem hozzá a karácsonyfadíszeket és végül fel is díszítem majd! Emlékszem, gyerekkoromban jutalommal és fenyegetéssel is csak nagy nehezen lehetett rávenni, hogy részt vegyek a karácsonyi előkészületekben, a fa díszítésében, most meg belső indíttatásból, kedvvel teszem!
Elkezdtem hát keresgélni a neten, gondoltam találok majd olyan weboldalt, ahol a díszítéshez

Hallgattasd el magadban a dogma, a tradíció, az elvakultság vigasztalóit, e régi elgondolások többé ne hallassák hangjukat benned, mert hazugok.
Csak tudatalattid szóljon benned, kövesd a tudatalattid utasításait, fogadd el a Teremtő Erőt, add át magad a Bölcsességnek. Jelentsd ki, érezd és tudd, hogy a Végtelen Intelligencia katonája vagy, teljesíted parancsait, hogy szépséget, rendet, szeretetet, és harmóniát hozz életedbe, és mindazok életébe akikkel találkozol.

Tegnap lefekvés előtt, gondoltam meditálok egy kicsit! De nem találtam olyan témát, ami nagyon foglalkoztatna és még érdekel is!:-) Így elővettem Osho bácsi meditációk könyvét és felütöttem egy oldalon. Már nem tudom pontosan a címét, de Istenben való hitről írt. Hmmm, jól van elolvastam, de első blikkre nem érintett meg a téma, de ha ezt dobta a gép, akkor mégiscsak nézzünk bele ebbe a témába!

Már jó ideje végzek magamon belső munkát, hallgatom a Sirály csomagokat, medizek és próbálom az életemet az általam nagyra becsült belső értékek mentén - ha kell fegyelmezetten, ha kell lazábban - élni.
Tudom, mert időközönként megerősítést kapok arról, hogy sokat változtam, fejlődtem, de...
... s most erről a "de"-ről szeretnék írni, mert ez elgondolkodtat/elkeserít/elszomorít:(
Még mindig hiányzik az igazi önbecsülésem, öntiszteletem, (önszeretetem)