"...a 2. világháború náci borzalmainak jelentős része nem az ördög műve volt, hanem egyszerű átlagembereké." - A "Csodás dolog volt egy pillanatra látni Hitlert" című cikkben olvasott idézet juttatta eszembe azt a gondolatot, hogy személyiségünk emberire értékeknek megfelelő felszíne alatt, egy olyan lény lapul, amely bizonyos körülmények között a legborzalmasabb rémtetteket is megteszi, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.

Mit sem ér a több évtizednyi szocializáció, adott körülmények között bármelyikőnkből

Idézem: "Szeretni a szerelmesünket kell, meg maximum a családunkat, esetleg olyan elvont fogalmakat, mint a haza. (...) Ennyi a kapacitásunk! Örüljünk, ha ennyire futja!"

Az ego azon kívül, hogy tévedések, hazugságok és tudatlanság kusza keveréke, mégis csak a részünk, belőle, általa tapasztaljuk ilyennek a világot, így van benne valami emberi, valami szerethető.

Ismerjük meg az egonk belső működését és jöjjünk rá, hogy mely módszerekkel lehet megszelídíteni, hatni rá, illetve melyekkel egyáltalán nem!

Kedves társaim !

Szerencsére elég sok olyan ismerősöm van, akik felismerték az élet rejtélyes üzenetét és elkezdtek foglalkozni önmagukkal, a világgal, és a szeretettel. Beszélgetéseink során többször felmerült már bennünk, hogy egyszer össze kellene ülnünk és beszélgetni egy hatalmasat, és "összedobni amink van" volt már szó, az itteni rossz helyzetekről, katasztrófákról, bűnözésről, stb.... akkor legyünk végre a Bolygó Kapitánya, és egyesítsük "hatalmunkat" (vagy a hat almánkat) és találkozzunk, lássuk mi lesz belőle....