Picikét jobban érzem magam. Az alvás rendkívül jótékonyan hat a tudatalattim működésére. Lenne kedvem átaludni néhány hetet, hogy mire felkelek, minden rendben legyen.

Problémát jelent számomra, hogy túl sokat gondolkodom. Érdekel minden folyamat, mi miért történik velem, főleg ha az állapotomat én-idegennek élem meg.

Minden elmúlás egy kis halál. Minden halál egy újjászületés. Az életben minden annyira mulandónak tűnik. És én vagyok annyira emocionális, hogy tragikusan éljem meg a kudarcokat.

Már vagy egy hete azon gondolkoztam, hogy leírjam-e ide is azt, amit a blogomba. Kétségeim voltak, például azért, mert ezen az oldalon az emberek inkább a problémájukra keresnek segítséget.

És magam is megtapasztaltam, amit egyik kedvenc költőm (Fodor Ákos) így fejez ki:

AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg

Aztán két dolog segített a döntésben. Az egyik, „buddhanita” blogjának (világfájdalom) hozzászólásában egyik mondatrész: „…Anyámat is ellöktem magamtól,……. "

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.

Mivel tönkrement a 30 éves automata mosógépem, így az utóbbi hónapokban kézzel mosok - még szerencse, hogy van egy centrifugám. A centrim segítségével jöttem rá egy érdekes dologra. Amikor rossz passzban vagyok, akkor a foltokat nagyon nehezen tudom kiszedni a melós pólómból és a centri is folyton ugrál – visszabeszél – hihi!

A szeretetről írok néhány felháborító gondolatot! Sajnálom, ha rosszul érint bárkit, szándékos!

Nincsenek véletlenek!Sokszor kerestem a jelentését,összefüggését, de akkor még nem értettem és nem tudtam mit kezdeni ezzel a két szóval. Mint mindenki más próbáltam élni az életem ebben a rohanó világban a lelkemmel pedig nem is foglalkoztam. Abban az időben munkahely váltáson estem túl, a munkahelyemen a megfelelés akarás hajtott, a túlórák száma csak gyarapodott, családommal nemhogy kevés időt töltöttem, de még azt is amikor néha együtt voltunk sikerült, elrontanom.

Nem régiben indítottam egy virágtetűsödéssel foglalkozó témát, és igen szépen kezdett kibontakozni, kár, hogy a gazdának nem volt ínyére. De egy dologra emlékszem ami megragadta a figyelmemet.
Michaelita írta, hogy az (élősködők) jelenléte utalhat arra is, hogy abban a lélekközösségben, ami egy adott családot és a lakást amiben élnek, és az egyéb élőlények főleg az ember a többire hatással van a maga életével.