Miért történnek velünk szerencsétlenségek? Miért betegszünk meg? Miért veszítjük el szeretteinket? Miért pont mi, amikor mások boldogan élnek? Mindenkiben merültek már fel hasonló gondolatok nehéz pillanatokban. Ilyenkor gyakran elhangzik „Ez bárkivel megtörténhet.” v. „Ezt a sors akarta így.” Ezeket bizonyos élethelyzetekben nem értjük meg, aligha szolgálnak vigaszul. Jelenünkben korábbi cselekedeteink, tetteink következményeit éljük meg. Minden cselekedetünk erőhatást vált ki, s ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk. Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből „szövődik” a háló körénk.

Neked mit jelent, hogy mostanában betegeskedik az oldal?

Évával az itt kezdtünk írogatni az oldal mostani "betegeskedésével" kapcsolatosan és ebből gondoltam, hogy megkérdem kinek mit jelent, hogy nem mindig érhető el az oldal mostanában...

Minap voltam egy aurafotózáson.

Tippeltem előtte, hogy vajon melyek lesznek az alapszíneim, s kicsit reménykedtem, hogy "szép" "nagyszerű" színeket látok majd viszont.

Helyette viszontláttam két olyan szint, melyet a való életben nem használok sem öltözékben, sem dekorációban ... távol állnak tőlem. Meglepődtem, csalódott voltam, s amikor az elemző elkezdte mondani, hogy mihez lehet közöm, akkor már nem is figyeltem, mert tőlem idegen volt minden szava.

Legelőször arra gondoltam, hogy folytatom bejegyzésemmel a Társas magány topicot, de rájöttem, hogy ez más. Emberileg nem érzem magam magányosnak. Vannak barátnőim, családtagjaim, akikkel tényleg bármiről tudok beszélgetni, én elfogadom, szeretem őket úgy ahogy vannak, és ők is elfogadják a spirituális "másságomat". Élénken érdeklődnek életem eme részéről is, tényleg mindent el tudok nekik mesélni.