Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Anya meg fog halni.

-ez volt az első gondolatom, vagy inkább érzésem, amikor 2 évvel ezelőtt felhívott anyuci egy délután azzal, hogy nem érzi jól magát mostanában-nem fáj semmije, csak olyan furcsa- mintha valami emésztene belülről-így fogalmazott. Elsőre butaságnak hangzik, hiszen ezer féle apró baja lehetett volna. Nátha, influenza, akármi. De én tudtam-mintha valami, vagy valaki súgta volna a fülembe. És elég sokat is fogyott az utóbbi időbe..

Szerelmeim... IstenEmberek. Gyönyörűséges férfiak...
Mért jönnek folyamatosan, felzaklatva, repítve, forró vággyal, fájdalommal megajándékozva egem?
Segítő vagyok. És ők is. Egymás kezét fogjuk. Botladozunk. Felsegítünk. Üvöltünk, ha kell. Megbocsájtunk. Végig, mindvégig, mélyen, bevallottan, átélten, zubogón és lebegőn SZERETJÜK EGYMÁST!

Így is felismerhetem, ha újabb Ő jön. Szégyen nélkül, a szemembe mondja: szeretlek! Pátosz nélkül, egyszerűen.

command-dont-demand-respect-full.jpg

Azt veszem észre, hogy a Tisztelet valahol elvakít. Ez egy rögzült társadalmi norma, aminek megvan az a hátulütője, - amellett, hogy a másik fél egóját csak feleslegesen hízlalja - hogy kialakul egy kép a szemünk előtt, aminek nem merünk "mögénézni" semmi esetre sem.

Elvették a hangomat néhány napra. Ilyen még nem történt velem. Furcsamód jól esett, talán vágytam rá titokban. Állítólag február 13-án elkezdődött a vizsgaidőszak számomra és a hozzám hasonló Nyilas felszálló holdcsomóval rendelkező sorstársaim számára. Könnyen lehet, én mindenesetre komolyan vettem ezt a kis próbatételt.

queue1.jpg

Jelenleg Vietnámban élünk, így a kulturális különbségek sokszor adnak alkalmat az elfogadás fejlesztésére (kisebb-nagyobb sikerrel), önismereti megfigyelésekre...

Ezt a bejegyzést egy Vietnámban élő külföldi nő, kérdőívben adott vicces válasza ihlette.
"Mi nevettet meg Vietnámban?"- kérdésre a következő volt a válasza:
"Soha nem fogom megérteni, hogy a nyilvános csók/puszi rosszallást vált ki, míg vizelni bárhol lehet!"

És ebből már jönnek a kérdések, hogy miért nem szeretik kimutatni az érzéseiket?

Ahogy az ember egyre közelebb kerül élete közepéhez, s minél jobban megerősödik személyes beállítottságában, szociális helyzetében, annál erősebbé válik az a látszat, hogy felfedezte a helyes életirányt. És mert ezen a fórumon írok, hozzáteszem még, hogy ez a látszat gyakran kiterjed a magatartás igazi eszményeinek és alapelveinek megtalálására is. A végső óhaj a teljesség kibontakozása bennünk, ettől azonban korunk embere olyan messze van, mint ég a földtől.

Isten világában minden rendben van....

Olvasgatom itt a hozzászólásokat. Imitt-amott vita kerekedik. Nincs is ezzel baj. Aztán kialakulnak klikkek, egymással levelezünk, Skype-olunk priviben. Aztán vannak a személyes, blogon kívüli barátok. Az "ezós" ismerősök. Foglalkoztatott már a téma egy ideje, de csak most érzem, nyitok egy blogot. Mi indított el? Barátnőm anyagi bajban van, ismer technikákat. Mondom finoman mi lehet a megoldás, mire ő egyre csak hárít. Idáig abban ringattam magam, nem függök mások véleményétől, most azon kapom magam, félek. Mi lesz, ha megbántom?