Megnéztem a 12 év rabszolgaság című filmet…. Kolléganőm hívott meg, nézzük meg együtt…. megnéztem a film bemutatóját… ahhh, nekem eszembe nem jutott volna megnézni…. mégis arra gondoltam, ám legyen…megnézem, az élet kínálta kihívás, elfogadom….. mennyire vagyok erős belül, a lelkemben….hogyan tudom végig nézni a filmet…. a bemutatóban láttam Brad Pittet….ez kicsit megnyugtatott abban az érzésben, ez csak film… bármit is látok, ez csak film…. gyakran gondolok arra, az életem is film…. egy színházi darab…most épp ezt a szerepemet játszom…..

Pénteken egy thai étteremben ebédeltünk.....
Tetszett az étterem berendezése, a szobrok, a képek...szeretem a "keleti" stílust.....

Megkérdeztem Szerelmesem, tetszik-e neki ez a stílus, tetszenek e neki a szobrok, képek, amelyeket itt lát....Azt mondta, igen...de az otthonában nem tudná elképzelni...már túl "karakteres"....

ühüm-ühüm...én viszont igen....én eltudom képzelni az otthonomat, az otthonunkat egy kicsit keleties hangulatban....

Sziasztok!

Először is köszönöm Annak, aki arra inspirált, hogy végiggondoljam ezt a témát (is). :)

Elvárások... Te hogy állsz elvárás-téren?
Neked mit jelentenek az elvárások? Hogyan éled meg őket?
Dolgozol rajtuk?
Szenvedtél már valaha attól, hogy Valaki elvárásokat támasztott Feléd?

Szóval akinek valaha voltak elvárásai, vagy szenvedett Másokétól... üdv itt! :)

szeretettel: Bochecha

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.