Néz rám az Isten

Most itt van,
Néz rám az Isten.
Szemében vér a könny
S vad vihar.
Hallja, de nem
Hiszi imám, hisz
Tudja hamis hang
Szívemben a hit.
Szemem arcomba forr,
S pillám bőrömbe ég
Szégyen perzsel.
Lelkem sötét,
Nem világlik benne
Halk szavam.
Most itt van,
Néz rám az Isten.

Miért történnek velünk szerencsétlenségek? Miért betegszünk meg? Miért veszítjük el szeretteinket? Miért pont mi, amikor mások boldogan élnek? Mindenkiben merültek már fel hasonló gondolatok nehéz pillanatokban. Ilyenkor gyakran elhangzik „Ez bárkivel megtörténhet.” v. „Ezt a sors akarta így.” Ezeket bizonyos élethelyzetekben nem értjük meg, aligha szolgálnak vigaszul. Jelenünkben korábbi cselekedeteink, tetteink következményeit éljük meg. Minden cselekedetünk erőhatást vált ki, s ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk. Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből „szövődik” a háló körénk.

Két éve kezdődött a kapcsolatunk..Fellegekben éreztem magam és úgy éreztem,megtaláltam a lelki társamat. Sokat beszélgettünk, főztünk stb. Távol éltünk egymástól. De, amikor találkoztunk mindig újra és újra belobbant a szerelem. Egyre többet gondolkodtunk rajta, hogy összeköltözzünk-e.. Párom cukorbeteg (amire nem hajlandó vigyázni, nagyon sok édességet eszik..) és már van egy gyermeke is. Ezt valahogy addig el tudtam fogadni. Miután összeköltöztünk, úgy éreztem, hogy feladtam az álmaimat. Úgy érzem, hogy nem tudok önmagam lenni és ennek már másfél éve. Többen próbáltak segíteni.

Egész sokat foglalkozok a számítógéppel és annyiszor abba akartam hagyni és valahogy nem jött össze... igazából nem is akartam. Hogy miért az más kérdés. :)
Valamelyik este filóztam, hogy akkor mégis minek csinálom én ezt? Mi értelme van? Mondjuk, már így is sok minden volt, ami miatt "kellett" ez az egész.

És megtaláltam a Szívemet. Mindez tegnap este történt. Na nem tegnap kezdődött, azt elárulom, régóta keresem-kutatom már Őt, legalább 5 éve tudatosan fülelek, hogy halljam a hangját végre. Hallottam már néhányszor, suttogva, ordítva, eltorzítva... De valahogy akkora volt a hangzavar, hogy mindig elvesztettem a kapcsolatot Vele. Most olyan tisztán szólt hozzám, mint még soha. Elmondom, hogy történt.