Annyira jól voltam pedig...! Pontosan azt éreztem amiről vasárnap beszélt Sanyi, hogy annyira jó élni, annyira jó nekem... de jött ez a nóta:

"Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem."

Hogyan neveznéd meg azt az érzést, amikor érzed, hogy hirtelen elönt a düh.
DE NEM!
Nem ordítasz, csapkodsz vagy tombolsz... Nem is remeg mindened attól, hogy a gondolatot, érzést és kifejezését magadba zárod...
HANEM!
Tisztán érzed, tudod: dühös vagy... abban a pillanatban mégsem kerekedik felül rajtad, nem jön elő, de nem azért mert elnyomod, hanem mert másképp jön... hihetetlen módon nyugalom kíséri.
... és a pillanatban ott a kettősség.
Hogyan neveznéd?

... a gyakorlat odalent... ;)

TANULSÁG (Laoce szavaival egyszerűbb):

Én most nagyon buta vagyok,hogy nem ismerem a karmám?
Ugyan,mit változtat a mai életemben a régmult karmái?...jön a válasz,hogy jobban megértem kudarcaim,betegségeim.De mit érek a megértéssel,ha tökéletesen elfogadom amit a sors kiszabott rám,és azt büszkén viselem?
De az minden lényege,hogy egyre tökéletesítsem magam-életem.Akkor meg nem mindeggy a karma,ha így is úgy is megteszek minden tőlem telhetőt,hogy egyre tökéletesítsem az életem.
Nem az ITT-és MOST-ban kell élnem?Nem a multban s nem a jövőben.

Üdvözlet Mindenkinek!

Most írok ide először, mert úgy érzem, össze vagyok zavarodva és azt hiszem ez az oldal ideális helyszín arra, hogy leírjam a gondolataimat.
Szóval, pár nappal ezelőtt elmentem egy hölgyhöz, aki képes kommunikálni az angyalokkal. Feltettem neki néhány kérdést, és válaszolgatott rájuk. Kiderült, hogy én látni tudom az angyalokat, csak eddig, nem tudtam, hogy azok... azt is mondta, hogy a párom- aki már az előző életemben is a társam volt- mestere leszek, de nem is ez a lényeg.