Hogy hol vagyok én ebben a történetben, ezt kérdezte Katalin.
Tamarával a napokban elolvastattam a történetet, a hozzászólásokat és szomorúan azt mondta, nagyon rideg megfogalmazása ez annak, ahogyan ő megéli, érzelmesen, szerelmesen, nagyon rideg megfogalmazása ez a valóságnak.
Az ő valóságának.

Én ott vagyok a történetben, a ridegségében, mert nem tudom szkepticizmus nélkül hallgatni amit mesél, olyan mintha elfelejtené mi van a háttérben, vagy mintha elfogadná, én nem ilyen vagyok, már rákényszerítettem volna az igazság bevallására Patrikot.

"Nekem volt egy ismerősöm, aki egész életében cigizett, piált, mégis több mint 90 évet élt!" - kezdte el bizonygatni egy srác, hogy neki miért nem káros a cigarettázás.
Persze mindenkinek van egy ismerőse, aki ürügyet szolgáltat a szenvedélybetegségének, de azért egy józan gondolkodású ember tudja, hogy valószínűleg nem Ő lesz az, akit majd megkímél a nikotin.

Vannak, akik annyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, vagy nem sportolnak évtizedekig, mégsem híznak el, csinosak, fittek maradnak.
Ugyanígy, vannak, akik alapból rendezettebbek lelkileg, ezért ők bármiféle önismereti munka nélkül is képesek egyensúlyban maradni.
Sokfélék vagyunk, mind különbözőek. Az egyiknek ez megy, míg a másiknak csak döcög. Mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengéje - hiszen pont ezért, ezek kijavításáért születtünk ide.