Az elmúlt napok konfliktusai igen sok példát szolgáltattak itt a weboldalon arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk belevetíteni a másik mondandójába a magunk gondolatait. Ír valamit a másik és mi azt tovább gondoljuk, hozzáteszünk, más összefüggést olvasunk ki belőle, mint amire utalt és ez nem mindig azért, mert félreérthető volt a szöveg, hanem azért, mert kivetítünk, ahelyett, hogy a valóságot látnánk.

Hiszem hogy mindennek van értelme.
Persze a minden megértése az az út amit végig kell járnunk . Ami biztos számomra hogy mindenkinek feladata van és cseppet sem felesleges fizikai életünk minden darabja. Mindannyian más ritmusba haladunk egy célt követve a saját általunk megítélt jó-rossz úton tapogatózva hogy egyensúlyt teremtsünk. Az erre való törekvés ott van mindenkiben és minél közelebb érünk ennek megértéséhez úgy fogadjuk be hogy nincsenek is véges ellentétek. Határaink addig lesznek amig nem kezdjük tapasztalni azt ami az EGÉSZ.

Vajon tényleg olyan hatásos a talpreflexológia ? Orvosok szerint humbug az egész.
Bár 20-éve üzöm, de nem sietek előre megvárom a ti válaszaitokat. Gyógyszer központú gyógyitásnál -hiába is akarod igazolni egy természetgyógyászati módszert-lehozhatod a csillagos eget akkor sem veszik tudomásul. Ha bele gondolunk az akumpunktúrát is nemrégiben szinte az utolsók közt fogadta el a Magyar tudományos Akadémia. Látom a gyogyszerek káros hatását ugyanis több tükrözésen is részvettem már-gyomorfekélyeknek nem volt hiánya.

Minden ember kialakít magának egy képet Istenről, Krisztusról és minden másról is, egy olyat, ami segíti a saját életében vagy netán ha fejlődni akar akkor a változásban.
Ez természetes, mert mindig kellenek kapaszkodók,amik segítenek átlendülni a nehézségeken. Itt ami a lényeges különbség,hogy kapaszkodókat keresünk, ami által könnyebben élhetjük az életünket, vagy az igazságot kutatjuk. Ez

Nem ennek indult a blog, de időközben rájöttem a válaszra. Amikor úgy érzi az ember, hirtelen minden nagyon nehéz, sok ijesztő dolgot lát, akkor hajlamos először azt hinni, hogy fennáll a veszély, hogy összeomlik. Látok ilyet a környezetemben, ezért gondolkodtam ezen, és meg is kaptam a választ: CÉL. Van, amikor annyira egyedül érzi magát, mert mondjuk a családtól mentálisan nem kap sok erőt, és nem nagyon van társa, barátoknak kevés az ideje stbstb, és még sorolhatnám, hogy könnyebben megijed egyéb nehézségekből is.