- Mondd, Angyal, milyen volt emberi testbe zárva élni?

- Illuzórikus. Elfelejtkeztem róla, hogy ki is vagyok valójában, honnan is jöttem, mi is a dolgom. Hagytam, hogy elfeledtessék velem.

- És milyen volt az első szárnybontogatás?

- Bizonytalan. De aztán jöttek más Angyalok, és megmutatták, hogyan emeljem fel a szárnyaimat. Elveszítettem a láthatatlan aranykalitkámat, és a Világot kaptam helyette.

Már egy ideje észrevettem magamon, hogy bizonyos dolgokba nehezen kezdek bele, annak ellenére, hogy mikor már csinálom, kifejezetten szeretem. És mintha nem "tanulnék" a tapasztalatból, hogy milyen jó volt korábban, következőleg újra nehezen fogok neki...

Van úgy, hogy az ember érzi, hogy bezárult egy helyzetbe, lehetőségbe, szerepbe. Az élet a kudarcokkal, nehézségekkel, lelki problémákkal, - netalántán betegséggel - figyelmeztet, hogy rossz vágányra tértünk.

Több mint két év eltelt, mióta itt jártam. Ennek nagyon egyszerű oka van. Elfelejtettem, hogy regisztráltam itt. De az utam keresését nem hagytam abba. Illetve, volt egy pillanat, amikor feladtam. Amikor a legmélyebbre süllyedtem, olyan mélyre, hogy azt hittem elvesztem. Úgy éreztem magam, mint a fuldokló, aki elsüllyedt a sötét, hideg tengerben. Csak kapkodtam a levegő után. Feladtam. De akkor, a legutolsó pillanatban megkapaszkodtam az utolsó szalmaszálba. Kétségbeesésemben elkezdtem befelé figyelni, és meghallottam a belső hangomat. Gyengéden megfogta a kezem, erőt adott.

Sokszor olvasok mindenféle meditációkról, de sehol nincs leírva, vagy legalább is nem találtam, hogy milyenféle technikák útján jut valaki meditatív állapotban a céljához.

Többször olvastam már, hogy le kell menni a belső bölcsességhez, vagy a belső mesterhez, és majd az elvezetgeti az embert.

Erről is szeretnék némi információt kapni, hogy mi, vagy ki ez a belső bölcsesség, és miként lehet kapcsolatba kerülni, illetve hogy ezáltal miként lehet mások ilyen belső dolgaival kapcsolatba kerülni?