Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A tudatossággal kapcsolatban szeretném, ha segítenél eloszlatni egy félreértést, vagy nem tudást, ami bennem van.
Rosszul gondolom azt, hogy tudatosak nem csak akkor lehetünk, ha mindent átgondolunk és tudjuk, hogy mit miért teszünk (egóból, vagy szívből)? Tényleg kell mindent elemezni az életünkben? Korábban ezt hittem, de rendre tévútra vitt.

Az Önismereti és meditációs tanfolyam után átloholtunk a Sóter Teaházba előadást tartani, hallgatni, a megvilágosodás technikáiról.
Idefelé jövet még nem tudtam, hogy pontosan mit is fogok mondani, mert annyi mindent tudok az abszolút állapotokról és van néhány megvilágosodás élményem is, de még sohasem rendszereztem mindezt.

Az előző két nap folyamatos tanfolyam tartása miatt elég laza és bőbeszédű voltam, így elég hamar megeredt a nyelvem. Próbáltam magamban összeszedni, hogy beszéljek az:

butterfly.jpg

Futottam, siettem, bandukoltam majd ismét futásnak eredtem. Kerestem. Kérdeztem. Hol van? Ki vagy? Hol vagyok? Fáradt voltam és piszkos. Portól és verejtéktől mocskos.

Emlékszem arcokra. Egy-egy kedves mosolyra, egy biztató, vigasztaló szóra, hűsítő víz a fülledt éjszakában. Egy-egy kéz, amely felsegített, megsimogatott. Ismét sötétség. Vicsorgó, vigyorgó pofák. Röhögnek rajtam, ahogy botladozom jobbra-balra s vízért esedezem.

Zihálás, könnyek, hamis pénz.

Egy dal.

havas_taj.jpg

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL, mint az öngyilkossági statisztikák is mutatják - igen rossz hatással van sokak lekiállapotára, a depresszív befordulásokra, az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közege táptalaja a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.

Évek óta követ a 22:22!!!
Már vagy 4-5 éve, szinte minden nap látom a kijelzős órán ezt az időpontot! Először jó poénnak tartottam, de egy idő után ijesztővé vált. 

Van, hogy a mobiltelefonomhoz, épp ebben az időpontban nyúlok, vagy ha már kikapcsoltam, akkor 22:22-kor kapcsolom be ismét.

aura.jpg

"A legtöbben teljesen azonosulnak a fejükben hallható hanggal – az önkéntelen és kényszeres gondolatfolyammal, illetve a gondolatokat kísérő érzelmekkel –, így azt mondhatjuk róluk: az elméjük megszállta őket. Amíg erről mit sem tudsz, azt hiszed, hogy te a gondolkodó vagy. Ez az egós elme. Egósnak nevezzük, mert ez esetben önmagad, éned (egód) tudata van minden gondolatodban, minden emlékedben, minden értelmezésedben, véleményedben, nézőpontodban, reakciódban és érzelmedben. Ez – spirituális értelemben – tudattalanság.

A Google Adwords egy jópofa videóval köszönte meg, hogy nála hirdettem:
http://www.youtube.com/adwords10?x=4d70b50d3039479fafb497709b57711c

Nincs mit! : )

026.JPG

...a legkifejezőbb számodra?

A legtöbben képekben gondolkodunk, de vajon mi késztet jobban gondolkodásra: film, kép/fotó, szobor, festmény, netán egy irodalmi mű?

Melyik hoz ki több élményt belőled?
Ahol "magadra hagynak" (tárgyiasult művészet), azt gondolsz bele, amit akarsz ....vagy ahol vezetnek (pl.:irodalmi művek), de a képet Te alkotod?