Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

megbocsájtás.jpg

Szabadidő vagy Szabad Idő?

"Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe kerül.

(Echardt Tolle)

A Szabad Idő nekem a pihenés jelzője, azt teszek csak, amit akarok! A szabadidő azt, az időt jelzi a mikor elsősorban Magammal és szeretteimmel foglalkozom. Lehetőség, hogy megtaláljam a Belső Hangomat, felfigyeljek a Bennem folyó örök párbeszédre. Meghalljam a csendbe, mit is akarok Én, azaz mit is akar az, aki én vagyok legbelül...

szepes.jpg

Szepes Mária az ezoterika nagyasszonya.
Tömérdek ismerettel, és a tudással szembeni olyan alázattal, ami, csak a legnagyobbaknak adatik meg. Mint ahogy a sugárzó, érdek nélküli szeretet is csak a kiválasztottak jussa. Ezek birtokában válik korunk fénykibocsátó üstökösévé, aki vajúdó mindennapjaink kétségbeesett egére fest egy követhető irányt.

Az elmúlt Világkorszakok talán legnépszerűbb és legnagobb Avatárái- Visnu felhatalmazott inkarnációi, Ráma és Krisna voltak. Eredetileg a Hindu mondák „Kilenc nagy Megtestesülésről” számoltak be, így Krisna lett volna az utolsó előtti. Az Indológusok azt mondják, hogy a történelmi idők haladtával a Bráhman papok még egyet hozzátettek az Avatárák számához. Ezért így Krisna után a Kilencedik és az utolsó korszak, utolsó előtti megtestesülése, ezáltal Buddha lett.

"Jó a hangulat, mindenki benn áll a körben és táncol. Majd hirtelen becsapódik mellém, megfogja a kezemet valami átszáguld rajtam. Nem értem, vizsgálom, hogy mi lehet ez. Ránézek, s ő is rám. Mosolyog. Rájöttem.
korábban is találkoztunk már, köszöntünk, s mentünk tovább. de most valami történt.

Telnek múlnak a napok, hetek. sehol nem lelem... ismerve magamat kutakodom itt belül... csak képzelem, vagy tényleg, tényleg kigyúlt itt valami. Lehet nem is jól emlékszem, szépítem, túltöltöm... és igazából nincs is semmi. nem mozdított meg belül

HPIM1321.JPG

Tudja valaki, hogy miért forog egyszer az óramutatóval megegyezően, máskor ellenkezően az "energiamalom"? Mivel magyarázható ez?

http://www.youtube.com/results?search_query=chi+spinner&search_type=&aq=...

images.jpg

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas :)

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

Vagyok, aki vagyok. Mint Isten önmeghatározása számomra ezt jelenti: Én vagyok a nagy létező, minden létező, a teremtő, tehát önerőmből képes vagyok bámiben- az egész mindenségben abban megnyilvánulni, amiben szándékomban áll.

Nem akarok semmit, szerintem az akarás eltávolítja az embert Istentől. Gondolkodom, jár az agyam ezerrel. De hát ha Isten így hozott létre minket, hogy tudjunk akarni, akkor nem baj az ha akarok valamit. Ámbár az önmegvalósítás célja a vágytalanság az akaratlanság a cselekvéstelenséget célozza (Wei Wu Wei), mégis úgy tűnik, hogy ennek az állapotnak az eléréséhez igen sokat kell akarnunk, és akaratlagosan elhárítani az akadályainkat az üdvös állapot elérése elől…

Ha tehát az akarás nem ütközik erkölcsi akadályba, akkor nosza akarjunk valamit.

Hetek óta szerettem volna blogolni. De ebben a nagy internetes világban nem találtam megfelelő helyet.

Az elmúlt időszakban jelentős változások álltak be életemben. Ezek a párkapcsolatomban és saját belső életemben történtek.

Szerettem volna kiönteni a lelkemet bárkinek... de nem sikerült. Úgy látszik, hogy most érett meg az idő számomra, hogy megtaláltam az igazit.

Már több, mint egy éve foglalkozom a Feng Shuival. A múlt héten a Prana nadival ismerkedtem, és utaztam az egyik előző életembe.

Kitártam az ablakom, és sok minden berepült rajta. Amikor kitárjuk az ajtónkat is, akkor nem csak friss levegő áramolhat be azon, hanem olyanok is besétálhatnak, akiket nem vártunk, és ez okozhat örömet is, de kellemetlenséget is. Az emberekkel való találkozásoknál sokszor jó érzés kapcsolódni, ismerkedni, adunk és kapunk, megérint minket valaki, mi is megérintjük a másikat, de az is előfordul, hogy próbálkozásaink ellenére sem tudunk jól viszonyulni a másikhoz, állandó a taszítás, félreértés, zavar.

Honnan tudjátok, hogy most éppen melyiket kell csinálnotok? Nekem mostanában elég sok tantusz leesett, és az egyik az, hogy el kell engednem minden görcsös akarásomat. Nagyon sokszor észre se veszem, mennyire kapaszkodom a hülyeségeimbe... egy álomba, egy kényelmes helyzetbe, egy pozícióba, ami csak nekem jó. Annyira magaménak gondolom, hogy eszembe se jut, hogy én alkalmazkodjak, folyton azt várom, hogy majd egyszer csak megkapom, mert az jár nekem. Aztán csak romlik a helyzet.