Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Megint itt vagyok. Valami nem jó. Valami nem megy. Megint a zűrzavar a fejemben, és a negatív gondolatok, bárhogy igyekszem. Úgy érzem, sosem lesz jobb. Úgy érzem, semmire sem vagyok képes. Úgy érzem senki vagyok. Mit rontok el folyton? Mikor lesz ennek vége? Mi lesz ennek a vége?

A hétvégén rengeteget sétáltam. Közben egyszer csak eszembe jutoot, hogy megfigyelem, mit csinálok, mikor monoton - odafigyelést nem igénylő tevékenységet végzek. (Ilyesmi lehet a hosszú séta egyedül, a motorozás egyhangú útszakaszon, kerékpározás, kocogás, stb..
És vajon mások mit csinálnak ilyenkor?

Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön. (agykontrol könyv hatása sok-sok év után is)
Bukósisak alatt vagy magányos séta esetén, ha várok valakit, akkor van, hogy dúdolok, éneklek. (Igazán pocsék hangom van.)

Bevásárlás....egy tűzhelytisztítóra is szükségem van. Na, ezt nagyon riktán veszek. Tudtam, hogy valahol a vegyi árunál kell lennie, na de hol? Oda-vissza körbejártam a polcokat a kedvenc hipermarketembe. Sehol....na jó, hagyom kicsit ülepedni a dolgot...

Nyári reggel volt, még hűvös, de érezhető volt, hogy ma is meleg lesz. Vasalt, nem szeretett vasalni, így aztán összegyűlt egy jókora adag és nem halogathatta tovább. Közben zenét hallgatott, mikor a Krisna völgyben jártak akkor vette a cd-t. Felidézte az emlékeket, a fantasztikus kisugárzású énekesnő azzal kezdte a koncertet, hogy az első dalát a tanítójának ajánlotta fel hálája jeléül. Megkérte a közönséget ők is küldjenek a hálájukból tanítójuknak.

Szeptemberben Magyarországra jön a Dalai Láma!
Idén a miénk az egyetlen európai ország, ahova ellátogat, és kb. 3-4 napot fog itt tölteni.
Eljöttök az előadásaira?

Hétvégén Édesanyámnál voltam a gyermekeimmel. Sokat játszottunk, beszélgettünk, tanutunk, idillien teltek a napok. Igyekeztem a legkevésbé terhére lenni Anyukámnak, és örültem, hogy ismét vendégül lát minket szeretettel!

A kellemes hétvégét azonban beárnyékolta egy kis baleset. Amíg én voltam otthon a gyerekekkel, az egyikőjük rávetődött az ágyra, és a lábával levert egy nagyon szép

Mindig is foglalkoztatott a koldusok és hajléktalanok léte, élete, problémáik és szerencsétlenségük. Milyen lehet számkivetetten élni? Miért nem találják a helyüket? Vagy éppen most vannak a helyükön, ezt kell megtapasztalják? Hogyan lehetne rajtuk segíteni, ha egyáltalán kell segíteni?
Böngészés közben ráakadtam Mustó Péter jezsuita szerzetes írására: Koldultál-e már?