Halottak napján illik kimenni a temetőbe, hogy meglátogassuk elhunyt szeretteinket, rokonainkat. - gondolják így sokan, ezért virágot és mécsest visznek a sírokra.
Én bezzeg mindig is ellenálltam az ünnepeknek, megemlékezéseknek, a temetőbe járást meg egyébként is feleslegesnek tartottam!

Sziasztok!

Kirsikka kérésére ide id felteszem ezt a videót. :)

Jill Bolte Taylor agykutatóként arra kereste a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyesek képesek az álmaikat összeegyeztetni a valósággal és különbséget is tudnak tenni közöttük, míg mások - főként skizofrén hajlammal bíró betegek, mint a saját testvére is - számára az álom és a valóság teljesen összemosódik, és gyakorlatilag nincsenek tisztában azzal, hogy mikor "élnek" a valóságban és mikor az álomvilágban.

Aztán egy reggel agyvérzést kapott...

Vasárnap reggelire nem ettem semmit sem, tanulva a szombati vizes holotróp légzés tapasztalatából, így erőteljesebben is indult a transz folyamata. Kellett ugyan pár perc, amíg belemerültem, de azután úgy kibontakozott, hogy még a szárazföldi transzlégzésekkor sem szokott ennyi minden és ennyire mély tartalom feltörni. Megpróbálom dióhéjban összefoglalni:

Érdekes dolgot figyeltem meg a minap, mikor lányom kutyáját Drazsét sétáltattam.
Mostanában gyakran van a felsőcombomban izomfeszülésem időnként a vádlimban is.
Ráfogtam a magassarkú cipőkre, ha abban többet gyalogolok, bár ha jobban belegondolok, nem gyalogolok annyit tipegve, hogy emiatt létrejöjjön bennem ez a kellemetlen érzés.
Elkezdtem analizálni mi az oka ennek a dolognak?
Arra jöttem rá, hogy a görcsös akarásom mindenképpen benne van, hogy a dolgaimmal gyorsabban haladjak.

Húú, nem is igazán tudom,hol kezdjem. Talán az elején!