A szó szoros értelmében nagyon keveset meditálok sajnos, inkább csak tisztítgatok, energiát gyűjtögetek néha, ha úgy érzem hogy bezárultam/lemerültem nagyon. Viszont mindig van egy központi témám amit megfigyelgetek, amin agyalok napokon, heteken át, persze több párhuzamos önismereti "projektemmel" együtt. Feldolgozok, összefüggésekre rájövök, előbbre jutok, miközben figyelem a környező világot, embereket.

Előbb- utóbb talán minden szülőnek meg kell tapasztalni gyermeke kamaszkorát az összes szépségével és feszültségével együtt!

Szegény gyerek a "kisfelnőttkor" elején azt sem tudhatja, hogy mi történik vele, időnként vagy folyamatosan lázong mindenre és mindenkire. És életének szép pillanatai keveredik a dacos "csakazértsemmel".

A szülők meg.....

Adhatnánk egymásnak tanácsot, hogy hogy lehet a legjobban túlélni ezt az időszakot a szülőnek és a gyermeknek egyaránt.

Kata

Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?

Jaj, már megint meditáltam! Ismét kiütött, de most nagyon jól vagyok! Már ideje lenne megtanulnom, hogy nekem nagyon jót tesznek a meditációk és gyakrabban kellene csinálnom! Miért is nem teszem? Lustaság, félek a kiütődéstől, nem akarom megoldani a problémáim?! De ez egy újabb kérdés, most nem erről szeretnék írni!