Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Nagyon sokszor nekiugrottam már, tök komolyan elhatároztam, hogy namostaztán végighallgatok egy-egy meditációs anyagot, de alig hogy belekezdek, már alszom is.
Mintha csak valami letiltaná bennem a hallgatást. Kikapcsolok.

Azt viszont simán tudom, hogy néha csak úgy belemerülök a semmibe. Persze így is elalszom, de jóval később, és ilyenkor végtelen nyugalmat, békét érzek magamban, ám ha egy meditációs anyag után ébredek, akkor mindig előjön egy kis bosszantó elégedetlenség, hogy na már megint nem sikerült.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek simán megy?

Milyen lelki gyakorlatot végzel? Milyen rendszerességgel?

Mi az ami nem vált be? Mit ajánlasz másoknak?

Mivel lehet a leggyorsabban fejlődni: lelki gyakorlatokkal vagy egyszerűen élni kell?

Van már valami szép magyar szavunk arra, hogy "mostohaanya" ?.... Franciául úgy hívják, hogy "szép-anya".... Egyszer a francia bolhapiacon egy dísztányérba botlottam..... az volt ráírva, hogy a "szép-anya egy égből küldött angyal" ..... és igen, ez is meglehet.... úgyhogy azt a nevet adtam magamnak, hogy "égből pottyant anyuka" vagyok ...két lány, 7 és 9 évesek..... saját gyerek nélkül..... :-)

Ezer és egy tapasztalás..... mit-mikor-hogyan-miért csináljak..... úgyhogy gondoltam, beszélgessünk a gyereknevelésről..... vagyis inkább, hogy éljünk gyerekekkel együtt-boldogan......

Miért szenved az ember? Önmaga miatt, a saját tévedései, hazugsága, nem tudása miatt?
Vagy azért, hogy ezzel is tanítson másokat, jó vagy rossz példát mutasson a környezetének?
Tudatosan teszi ezt vagy csak úgy megtörténik? Sokféle teória létezik, beszéljük meg itt!

Véleményem szerint a felesleges kritikának két oka lehet:
- a másik lenyomásával az egóm szárnyalni kezd,
- erőből szeretném megemelni a másikat, ez is az én felsőbbrendűségemről szól, pont az ellenkező hatást érem el...vagy lenyomom vagy jól orrba vág...veszekedésbe fajul...

A mindent elfogadás még messze van...

Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?
Lemondani róla és mézes ego cukorban úszkálni nem szeretnék...

"A boldogság titka a vágymentes csodálatban rejlik" (Francis H. Bradley)

Ismerem ezt a lelki békével összefüggő állapotot, hetekig benne voltam legutóbb, de pár napja kizökkentem erősen. Azóta is keresem a visszavezető leghatásosabb módszert. Elméletben tudom, minden figyelemszálat el kell vagdosni, legfőképpen emberekkel kapcsolatosat. Legyen az vágy, vagy neheztelés. A bajt viszont tetézi, hogy ezek az érzelmek ebben az állapotban elkezdenek tovább szaporodni. Mivel nincs meg résmentesen a lelki béke, amivel lekezelnék egy-egy szituációt.

Bővebben, hogy miről is van szó:

Erika a feleségem,imád engem,mégis sokszor megcsalt már.Nem cserélne le senkivel,mert engem szeret,imád.A szexben tökéletes a apcsolatunk,mondogatja mindig,hogy igy még nem dugta meg senkisem.Mégis lefekszik szinte mindenkinek,aki megdobogtatja a szivt.Mig dolgozm felhozza a lakásunkba őket és az ágyamban szexelnek.Nem válik el tőlem,hiába is akarnám,mondja.Két gyermekünk születet,mig hűséges volt.Ők sem hatják,meg,már durván bánik velük is.Alkoholizál,minden nap.Itas,agressziv ilyenkor,semmi nem jó neki, csak nyüg vagyok a nyakán.Aztán sir,könyörög,hogy bocsássunk meg neki.Egy két nap múlva k

Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.

Kisebb műtéten estem át, az arcom egyik oldalát műtötték, így nem fordulhatok arra az oldalra... Ez eléggé megnehezíti az alvást, mivel (mások szavaival élve) egy ringlispir hozzám képest semmi:) Nagyjából másfél óránként felébredek, és nem nehezen, de lassan tudok visszaaludni. Pedig fizikailag fáradt vagyok, egész nap kerítést festünk, költözést tervezünk, telket nézünk.
Délután megint vonatozom három órát, már alig várom...:)