Most tudatosult igazán, ami eddig is zavart, csak nem tudtam róla, hogy ez milyen furcsán hat a lelkemnek. Nem olyan régen történt, hogy a koliban beszélgettem egy ismerősömmel, aki keresztény fiatalok közösségébe jár, őszintén hiszi, hogy Jézus a megváltó, és őszintén segít neki a Biblia. Ez nagyon szép, és tök jó, hogy megtalálta az útját, és mindenkinél tiszteletben tartom, aki így gondolja. Engem is hívott, hogy ismerjem meg a közösségüket. Mondtam neki, szívesen ismerkedek, csak nem tudom ezt úgy elhinni.

Pályafutás: Létszakasz mely emberinek nevezett testben feladatok, legfőképpen tanulás és önfejlesztés elvégzését jelenti.

Létszakasz: Valós létezésünk egy adott szakasza, mely a földi 3D-s fizikai síkhoz köt.
Teljes létünk, a földi halállal nem szűnik meg, pusztán kibújunk testbörtönünkből, és összegezzük földi pályafutásunk eredményességét. Ha hiányosságok vannak, újra születünk, egy új testbe, és elvégezzük életfeladatunk, hiányos feladatait. Ehhez akár több száz újraszületés során jutunk el.

Ez a kép mindig ámulatba ejt.

Ezt a gondolatot valamelyik nap kaptam…. Érzem, egyetértek vele ….úgyhogy gondoltam megosztom…

Minden gyermekkel éreztetni kellene, hogy különleges; és soha nem összehasonlítani.
Sri Bhagavathi Bhagavan

„Égből pottyant anyaként” a gyerekekkel együttélés az én életem része is lett. Tapasztalásban gazdag élet. Figyelem a gyerekek viselkedését, és azt, hogy milyen gyönyörűen másolják azt, amit a felnőttektől látnak…. Ahogy én látom, a gyerekek „másolva” tanulnak, fejlődnek….Megfigyelik a felnőttek viselkedését, és aztán ők „másolják” …..