Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

art cinderella mrm.jpg

Rengeteg legenda kering arról, hogy a tündérek kis mágikus lények, akik csínytevésekkel hívják fel magukra a figyelmet, és jobb óvakodni tőlük. Nekem személy szerint teljesen más a véleményem róluk. Szoktam tündéreket és manókat látni, főleg a természet lágy ölén. Azt gondolom, tartani semmiképpen nem kell tőlük, nekem rengeteget segítenek apró- és egészen nagy dolgokban is. Csupán kérni kell őket. A manók valóban kis mókás lények, akik sokat viccelődnek, de gonosz manóval még nem találkoztam.

Egyre többen érzékelik hogy a valóság több mint amennyinek eddig beállították. A kíváncsi ember már nem éri be fél igazságokkal, igényli a dolgok összefüggéseinek teljes ismeretét. Személyes megtapasztalásokon keresztül akarja felfedezni és megélni a rejtett valóságot.
A regressziós utazás a saját valósága annak ami a későbbi-korábbi valóságtapasztalásai során a felejtés szitáján fennmaradt.

Naplemente115.jpg

Egy igaz történetet írok le, ezért nevek és foglalkozás nélkül írok egy lányról , akit pár éve még
közelebbről ismertem , mostanra egy távoli ismerős maradt. De örülök , hogy megismertem, mert
úgy érzem azon kevesek közé tartozik aki megtalálta az IGAZIT...!

Első tartós párkapcsolatában egy városszerte " híres " emberrel élt.
Belevitte számos "híres emberek összejövetelébe ", kinyitotta számára a világot , ugyanakkor
számtalanszor megalázta is.

Az elmúlt időszakban nagyon sok rossz dolog történt velem. Előtte sose volt olyan, hogy ennyi rossz szakadjon a nyakamba. Fura volt, ezért elmentem valakihez, akit többen is ajánlottak. Ő azt mondta, hogy nem véletlen, mert valakinek a negatív gondolatai hosszú időn keresztül irányultak felém, és egy baljós átok formájában lecsapódott. Látta rajtam, és azt mondta, ameddig nem szabadulok meg tőle, addig nem ér véget a negatív periódus.

Meditációban pucolgatom le magamról, remélem ez megoldja a gondom.

A kezdet....

az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.

Nincsenek véletlenek!Sokszor kerestem a jelentését,összefüggését, de akkor még nem értettem és nem tudtam mit kezdeni ezzel a két szóval. Mint mindenki más próbáltam élni az életem ebben a rohanó világban a lelkemmel pedig nem is foglalkoztam. Abban az időben munkahely váltáson estem túl, a munkahelyemen a megfelelés akarás hajtott, a túlórák száma csak gyarapodott, családommal nemhogy kevés időt töltöttem, de még azt is amikor néha együtt voltunk sikerült, elrontanom.

Egy nap elhatározta, hogy megkeresi Margit boltját, ami a város egy hangulatos bevásárlóközpontjában van.
Szerette ezt az üzletházat, annak ellenére, hogy ritkán vásárolt itt, a helynek volt varázsa, még ha nem tartozott is a felkapott üzletházak közé, talán pont ezért.
Pedig volt itt minden, órás, bank, kis kávézó, utazási iroda, bizsu, sokféle ruha, mackó bolt, könyves bolt, még sok más.
Kereste a fonalas boltot, ez volt Margit boltja. A neve Moly.