Önismeret | Önmegvalósítás.hu

Önismeret

Sziasztok. A helyzet a következő,mindig is különc gyerek voltam,jelenleg 24 éves vagyok. Mostanában nagyon nehéz minden,régóta van egy lány az életemben,akiről tudom,hogy szeretem,de egyszerűen elnyomom az érzéseim (még magamnak sem vallom be őket,inkább csak elfutok és elhitetem,hogy nem így van) ,mert félek a boldogságtól. Rengeteget szenvedtem az elmúlt években, Crohn betegséggel is diagnosztizáltak,aztán javult a helyzet....viszont mostanában kezdi feladni a reményt,mert úgy érzi képes lennék arra,hogy véghezvigyem a dolgokat,még sem fogom tenni.

Sziasztok!
Régóta olvasgatom a fórumot, de most úgy gondoltam, én is tanácsot kérek. 2012 nekem nagyon nehéz volt, spirituális fejlődésre vágytam, hát megkaptam hozzá a leckét. A férjem elhagyott, magam maradtam a gyerekekkel, új életet kezdtem, elköltöztem.
Közben megtetszett valaki, de köztünk rengeteg akadály van és azt hiszem csak én vonzódom igazán. Amire eddig rájöttem, hogy párkapcsolataimban nem szerettem eléggé önmagamat, most is a külvilágtól várnám el, hogy szeressen.
Tehát meg kell tanulnom szeretni igazán magamat. Van erre valami jól bevált módszeretek?

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy önismerettel foglalkozó oldal, és nem is vagyok politizáló alkat. (Éppen ezért Sanyi, ha nem érzed ideillőnek a témát, akkor felhatalmazlak, hogy töröld.) Ugyanakkor mégis egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mire tanít minket a magyar politikai és gazdasági helyzet? Mit kéne nekünk, "kisembereknek" másképp tenni, milyen dolgok tudatosítására lenne szükség, hogy ebben is változás álljon be? Egyáltalán kell-e a változás ezen a téren szerintetek?

Elsősorban arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megtanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, miként kapcsolódnak egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

Néhány éve kényszerből együtt kellett élnem olyan emberekkel, akik ugyan a családhoz tartoznak (szerzett rokonok), de nem érzem őket odatartozónak. Olyan lelki sebeket szereztem, amiket azóta sem tudtam kiheverni. Okot sem adtam rá, mégis folyton bántottak, szóval, tettel, sokszor a hátam mögött. Gyűlöletes volt maga a környezet is. Minden erőmmel azon voltam, hogy kilépjek belőle. Végül sikerült.

Tartalom átvétel