Egy ideje visszatérő kép meditációban az, hogy meghal a gyerekem, és én nem tudok segíteni neki. Hétvégén a Pénztudatosság tanfolyamon, amikor belemerültem abba a félelmembe, hogy elfogy a pénz, és nincs, akkor újra beugrott ez a kép, ahogy fekszem a földön, a gyerek haldoklik, nyújtja a kezét felém, és én nem tudok segíteni. A pénz elfogyása igazából azt a félelmet erősíti fel bennem, hogy nem tudok megfelelni a szeretteim elvárásainak, nem tudom megvenni neki, amire szüksége lenne, nem tudok örömet okozni neki, szomorú lesz, örömtelen az élete, csalódik bennem, és boldogtalan.

Mostanság olyan emberekkel, olyan jógairányzattal találkozom, akik – szintén az önmegvalósítás útját járva- messze elkerülik a rossznak mondott érzések megélését. Olyan mesteri tanításokat követnek, amik azt mondják: tudatosítsd, hogy egy rossz érzés kerített a hatalmába, és gyorsan transzformáld át valami jóvá, valami felemelővé. Számukra ez jelenti a belső alkímiát, a tantrikus életszemléletet.
Vannak olyan emberek közöttük, akik bevállalják, hogy nagyon félnek a rossz érzések megélésétől, ezért választották ezt az utat, és vannak, akik nem.