Párkapcsolat | Önmegvalósítás.hu

Párkapcsolat

szivi.jpg

Mindannyian szeretetkoldusok vagyunk.

Rendre a kapcsolatok útvesztőjében találom magamat. Nem vadászok, hanem nyitott szemmel járok, hogy nehogy elmenjek a nagy Ő mellett. Találkozom, ismerkedem lányokkal, akik 1-2 beszélgetés során kinyílnak és megmutatják magukat. Problémáikat, gondjaikat, titkaikat, vágyaikat, álmaikat. Tudom mekkora felelősség, és tisztesség, hogy rám bízzák "magukat". Általában nincs is ezzel gond. Végre találkozom egy "olyan szép virágszállal, kinek lelkének illata menten rabul ejt, s csodálom szirmait".

aura.jpg

"A legtöbben teljesen azonosulnak a fejükben hallható hanggal – az önkéntelen és kényszeres gondolatfolyammal, illetve a gondolatokat kísérő érzelmekkel –, így azt mondhatjuk róluk: az elméjük megszállta őket. Amíg erről mit sem tudsz, azt hiszed, hogy te a gondolkodó vagy. Ez az egós elme. Egósnak nevezzük, mert ez esetben önmagad, éned (egód) tudata van minden gondolatodban, minden emlékedben, minden értelmezésedben, véleményedben, nézőpontodban, reakciódban és érzelmedben. Ez – spirituális értelemben – tudattalanság.

Kérlek segítsetek, mert nem látom a fától az erdőt!

Már harmadszor kapom meg az élettől ugyan azt a leckét és még mindig nem tudom mi lenne a feladatom, mit kéne meglátnom, megtanulnom belőle.

Két éven belül ez a harmadik kapcsolatom, ahol a partnerem anyagilag, szellemileg(ötlet, hogy hová menjünk, mit csináljunk), figyelemmel (meghallgatom a másikat, odafigyelek rá) nincs benne a kapcsolatban. Milliószor tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon én sem, de teljesen őszintén, látva a saját "hibáimat" is nincs így.

gyermek.jpg

Úgy tapasztalom, hogy valamennyiőnkben ott él - kortól függetlenül - belső gyermekünknek az az aspektusa, amelyik önérvényesítésre törekszik.
Akár tudatosítjuk, akár nem ott él bennünk, általunk és - a maga sokszínű és eltérő módján - érvényesülni igyekszik a világban.

földgömb.jpg

Az életem a férfienergiák el és befogadásáról szólt eddig. Fiúk, férfiak között nőttem fel. Számomra befolyásoló volt az Édesapám és a Bátyuskám által mutatott minta. Az utcában is csak fiúkkal tudtam játszani egészen 13 éves koromig. Akkor a szomszédba egy új család költözött, akiknek lányuk is volt, de ő is afféle „fiús” lány volt inkább. Fiúgyereket neveltem fel. Ezek után úgy gondolom, hogy elmondhatom teljesen el/befogadó vagyok a férfi energiákra.

Már elég régóta olvasgatom a blogokat, fórumokat, de mindig volt valami hiányérzetem.
Ma végre elért a megvilágosodás, amikor a "Van-e olyan szerelem amely örökké tart" hozzászólásait olvasgattam.
Hiányzik a tett.
Elméleti eszmefuttatásokkal találkozhatunk mindenhol, (tele van vele a Libri:) de én inkább arra vagyok kíváncsi, mit teszel?
Elképzelünk mindenféle, számunkra megfelelő célt, de vajon teszünk is érte, vagy csak ábrándozunk?

Szóval, Te mit teszel, hogy elérd, amit kitűztél magad elé?

07_tunderke_bi.jpg

Ült, hallgatott, jólesett a csend. Ezt nagyon könnyen megszokta, a nyugalmat, a természet hangjait.
Eszébe jutottak a tegnapi történések, mikor visszatért a városba ahol az élete nagy részét leélte.
Furcsa volt a zaj, az autókból kiordító zene, az utca lármája. Bántotta a fülét a harsányság.
Nem ment volna a városba, de a nénjét vitte kivizsgálásra.
Nagyon hiányoztak a barátok, azok, akikkel szerette a nagy beszélgetéseket, nevetéseket, kirándulásokat. Azt hitte majd hiányozni fog a város, de ezt nem érezte, csak az emberek hiányoztak.

Tartalom átvétel