Lélekfelfedezőként hosszú utat tettem meg jelenlegi életem során, hogy újra emlékezővé válhassak, és újra tudatára ébredjek annak a felvállalt sorsnak, amit választottam magamnak e különleges kor küszöbén. Sok kudarc és tapasztalat irányított a sötétben bolyongva annak felismeréséhez, hogy én is „fényhordozó” vagyok, mint sokan mások is itt rajtam kívül. Születésemkor Magyarországot választottam helynek e lélekutazáshoz, és Budapest és környéke volt az a hely, amely legjobban vonzott tapasztalataim megszerzéséhez. Zenei és művészeti tanulmányaim voltak azok, amik először ébresztették fel bennem lényem csíráit, és tettek mélyen keresővé. Amióta az eszemet tudom, járom az önfelfedezés útját, de az első valós találkozást hasonló emberekkel egy szellemi iskola adta meg számomra 1996-ban, ami stabil és kristálytiszta alapokat adott a szellemtudományokat illetően, s ahol először éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül. A test-lélek-szellem szintjén végzett munkámnak köszönhetően látószögem egyre tágult, egyre több lélekrészem várt felfedezésre, és arra, hogy megtaláljam eredendő létezésem célját és valódi hivatását. Sok-sok év olvasottsága, életmód-kísérletei és belső munkájának párlataként erősödött meg az a gondolat, hogy ennyi év átélt tapasztalatát és felépített tudását megoszthassam másokkal, és művészeti képzettségemet átminősítve és átértékelve egy magasabb oktávon életművészetté alakítsam. A felnőtté válásomat három impulzus indította el pár évvel ezelőtt – a lemúriai, egyiptomi, kelta és indiai papnői minőségeimre való újraemlékezés hatalmas ereje, a magasabb tudatosság krisztusi energiáinak lehorgonyzása a mozgáson és sejtszintű testtudatosságon keresztül, valamint az Aura-Soma szellemi háttere, mely keretbe foglalta lényem összes öntudatra ébredt valóságának esszenciáját. Számomra a szellemi részemmel való kapcsolódás egy alapvető szükséglet, egy természetes életforma, mely belőlem fakad, és kifejezéséhez formát keres. Az isteni részünkkel való egység egy közvetlen, meghitt és bizalommal teli ölelés önmagunk felé, mely az értelmen túl egy megzabolázatlan vad sodrású folyam, melynek izzó vágya eleve elrendelten és megállíthatatlanul egy felé visz – az ismerősnek tűnő ismeretlen mélységbe…

Namasté,Arikhan