Na szóval ezen a témán én többször gondolkoztam.Az emberek nagytöbbsége nem szeret egyedül lenni sőt fogalma sincs róla milyen az. A környezetmeben látom szükség lenne néha külön útakra de még aludni sem tudnak egymás nélkül.A fent írt mingliség egy kicsit végletes.Azt gondolom egy párkapcsolatban is meglehet oldani a szabadság igényünket ill vágyunkat.Ez a fajta élet kevesebb konfliktussal járhat.
De valójában két ember soha nem ismeri meg egymást igazán.Ahogy a mondás is szól.Lakva ismeri meg igazán egymást az ember.
Szerintem ezzel a módszerrel ki kerülik az emberek a saját valós érzelmeiket,reakcióikat egy bízonyos szituációban.A felek nem találkoznak össze a saját gyengeségeikkel.
Nem tartom nehéznek ezt a fajta életet sőt nekem nagyon szimpatikus.
De sok kérdő jel van bennem.
Picit önző életforma ez,bár megtudják adni magunknak azt ami boldoggá teszi őket.Ha ez tényleg az!Akkor jó! Ha menekülés akkor viszont rossz!
Szerintem érdemes a párkapcsolaton belül helyre tenni a szabadságunknak a helyét és idejét.
Hisz sokan bele olvadnak a párkapcsolatba és elfelejtik ők két külön személyiség és egyéniség.
Az a jó ha mindketten megtudják tartani önmagukat egy kapcsolatban.
Ha messze élsz valakitől akkor ez lényegesen könyebb.......

Köszi az utána járást.

A jegesmedvét az előbb én írtam csak nem léptem be.Gondolom ő rá is vonatkozik a medve le írása.
De ezek szerint ahogy láttam megtaláltad a hangyocákat is:-))) aminek külön örülök,mert akkor tényleg lehetnek ők is totem állatok.

Azt írod tulajdonképpen jellemző ránk a totem állatunk tulajdonsága,persze ha van.
Akkor milyen az az ember akinek sün a totemje?Milyenek a tulajdonságai?
De legfőképp érdekel milyenek a gesztusai?Vagy milyen a sün sors?:-)

Megjött gyakorlatban ez a tanítás:-))
Megfigyeltem egyszer kétszer írok valamelyik topicba aztán utána vízözön.Már félek írni:-))
Na szóval.Tegnap egy ember nem kicsit bele sétált a lelki világomba,méghozzá a gyermekemen keresztül tette ezt,pedagógusként.Alapvetően békés típus vagyok alkalmazkodó,és ha lehet konfliktus kerülő.
De a tette mélyen felháborított és az adott szituba tehetetlenül néztem végig amint 8 gyermek lelkivilágát és kollégáit figyelmen kívül hagyva "átgázol".Hihetetlen nagy reakciót kiváltott bennem a tette.
És nagyon megviselt.Kerültem őt hisz tudtam meg kell nyugodnom ahoz,hogy higgadtan fel tegyem neki a kérdést miért tette amit tett?
Borzasztóan el voltam keseredve és kerestem a választ.Este beugrott ennek a topicnak a címe.
Gondoltam magamban ez most nem jó válasz nem akarok internetezni.Mégegyszer ugyanez jött.
De nagyon zaklatott voltam,nagy nehezen feltettem magamnak azt a kérdést.
Én mikor tettem ilyet a létezésem során?
És beugott egy jelen életből való szituáció.Gyermekkoromból. És rögtön jött egy válasz nem álltam a tudatosság azon szintjén,hogy tudjam mit is teszek.
És így megértettem a pedagógus tettét amennyire lehetett.Nem tudta valójában mit is tesz,mégcsak észre sem vette.A mélységes felháborodásom,elkeseredésem átvoltozott.Megértéssé,megértettem miért tette,és így már el is tudtam fogadni.