Aditi!

Örülök,hogy eszmét cserélhettem veled,a néző pontunk lényegesen különböző.Másként látunk és élünk meg dolgokat.Ami azt gondolom jól van úgy ahogy van.

Számomra a nagy mesterek nem tanítani jönnek a földre mert a tanítás az cél célja pedig az egónak van.
Egy felemelkedett mesternek már nincs célja ő szimplán létezik és van!

(Igen tanít de azt a létével teszi és nem azért mert tanítani jött vagy mert célja lenne.Őt követni fogják a tanítványok de nem azért mert tanítani akar,hanem mert tanulni akarnak tőle.)

Azt írod keserves és hosszú az utunk.Az enyém se nem hosszú se nem keserves:-))
Néző pont kérdése ki,hogy fogja fel.

Írtál a betegségről erről is más a véleményem ő is az én teremtésem része,nem ellenség.
Barát aki segít.

Rengeteg mindenről írsz leginkább arról mi van az egón túl a szamszarán kívül.Csupa csupa olyan dologról ami a jelenben nincs itt!!!

Számomra nem létezik a múlt sem a jövő.Jelen van Itt és Most!
Így nem tudok hitelesen el beszélgetni veled mi van az üveghegyen túl mert vannak elképzeléseim megérzéseim és sok minden más is.
De jelenleg nem vagyok az üveghegyen túl.

Én kívánom érd el a célod mert neked van.Sosem gondolkoztam mi a célom.
Megszülettem és vagyok,közben teszem a dolgom és nekem ez elég.:-)

Nem akarom megváltani a világot,sem mást egy valakin kívül és az saját magam.Hisz ha megváltom akkor a többi ember is képes rá.Mindenkiben ott van a képesség arra,hogy fel emelje saját magát,és ehez nincs rám szükség.

Írsz arról mit akarsz elérni,fényről szépről csodáról magasztos dologról.És azt ki akarja elérni szerintem az egó mert csak ő tud AKARNI!
Ego nélkül teljes elfogadás van. TELJES tehát nem akar sehova eljutni.Szóval én azt gondolom ahova el szeretnél jutni oda az egód visz.Ha nem lenne sehova nem akarnál menni mert jó lenne ott ahol vagy.

Egy szó mint száz továbbra is társamnak tekintem az egómat és köszönöm azt,hogy velem van és segít járni emberi utamat.
Nélküle nem tapasztalhattam volna meg emberi minőségemet és azt a sok csodálatos érzést amit csak Emberként élhettem meg.És amennyibben el jön az ídő és készen állok rá magától tűnik majd el.

Sem ítéletnek sem támadásnak nem gondoltam az írásomat. Miért láttad annak?
Érdekesnek találtam és reagáltam.:-)
Nem igazán érdekelnek sem nagy mesterek sem tanítók sem guruk.Én a magam útját járom és azt egyedül.
Nem akarom csak a jót látni!! Mert én szeretem az éjszakát és a nappalt együtt.Mert az egyik nincs a másik nélkül.
Azt írod nincs jó és nincs rossz.Tökéletesen egyetértek.
Akkor miért kéne mindent jónak látni hisz nincs jó és nincs rossz csak út van és tapasztalás.
Én az egómat nem valami rossz bűnös üldözöttként élem meg,ha nem a részemnek és társamnak.
Dühőt érezni,fájdalmat,haragot emberi dolog és a tapasztalásom része.Így inkább igyekszem megélni,megérteni mintsem elfojtani.Elengedni csak akkor lehet valamit ha meg értettem.
Azt írod az írásom által rá jöttél jó úton jársz és ennek örülök.
Én nem szeretem ezeket a címkéket ezért nem járok jó úton sem rossz úton.Mindössze járom az útamat.
Legyen egyenes vagy rögös.

Volt egy kérdésed hozzám? "ha egyszer egy-egy hibádról még nem is tudsz, csak tudattalanul megéled egy adott helyzetben, akkor hogyan lehetnél "őszinte"? "

Úgy,hogy az adott helyzetben lévő érzést élem meg és nem mínősítem jónak vagy rossznak.
Nem akarok megfelelni senkinek,nem azt élem meg mi lenne magasztosabb,hanem azt ami belülről jön.

Tudom mit jelent a namaste;-)

Miért sajnálod,hogy nem tudtál nekem segíteni?
Bár a feltétel nélküli szeretetre nem vagyok képes,De egy dolgot hamar megtanultam segíteni magamon:-)

Visszatérve a topic témáját jónak találom mert a külvilág engem tükröz vissza bennem lévő világot.attól,hogy csúnya dolog ilyen olyan érzést érezni,mert megtanultuk,hogy csúnya.Attól az érzések jönnek mennek. Független a mínősítésektől.A külvilág vissza tükrözi a bennem lévő érzéseket.És a külvilág által tudom igazán meglátni a bennem megbújó érzéseket.a külvilág nem csinál mást szembesít a valóssággal.

Régebben feltettem valahol a neten egy kérdést a halállal kapcsolatban,ahol szintén spirituális emberek voltak jelen.
Azt vettem észre,hogy rengeteg nagy hangzású általánosságok jöttek.Amik persze a maguk mi voltában igazak is lehetnek.
Meg nagy hárítások is egyben.
Azt vettem észre kerülik a valódi emberi érzelmi megnyílvánulást ezzel a témával kapcsolatban.Bár én korán el veszítettem a szüleimet és rengetegszer találkoztam a halállal így az egyik legnagyobb tanítómnak tekintem.
Most mondhatom,hogy félek vagy nem félek mert könnyű lenne valami olyanról nyilatkozni ami most nincs jelen az életemben.Az igazi tapasztalás az amikor mi magunk állunk ott a kapuban.Mit fogok akkor érezni?gondolni? Foooooooooogalmam sincsen.Az akkor és ott kiderül.

Általánosságban:A halált létforma váltásnak tekintem.

Elgondolkoztam mi az,hogy másé?
Megtanultuk,hogy nem nyúlunk dolgokhoz mert az másé,tehát ha van másé akkor van nekem is.Ez már nem más mint birtoklás amiben ott az egó.
De ezt tanultuk mert társadalmilag ilyen szabályok szerint élünk.
Illuzió elhitetjük saját magunkkal,hogy van valamink.
Pedig még az itt ebben a létídőben választott testet is le tesszük ha el jön a megfelelő ídő.
Akkor van egyáltalán valamink?Használunk dolgokat a fejlödésünk,tapasztalásunk érdekében de az nem a miénk.
Legyen az egy gyönyörű virág vagy bármi más.
Nem azért nem tépem le mert a kerítés mutatja az az ővé.És társadalmilag,erkölcsileg,morálisan el ítélendő dolgot teszek.
Hanem azért nem tépem le mert tudom,hogy senkié azaz mindenkié.