"A pszichoanalitikus gondolkodás szerint: hiányok és torzulások az önértékelésben, gyermekkori károsító hatások miatt. Nárcisztikus sérülést szenved például az a gyermek, akit a szülei rendszeresen megszégyenítettek mások előtt. Ilyen sérülést azonban felnőttkorban is átélhet az, akit egy számára fontos, úgynevezett „tekintélyszemély” – például házastárs vagy főnök – bánt."

"Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg. A pszichológiában a nárcisztikus személyiség az, aki nagyon szereti (sajnálja) magát, de fontos hangsúlyozni, hogy a kifejezésnek nincs alaphelyzetben patológiás értelme.

Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. A nárcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

A nárcisztikus személyből, sok más emberhez hasonlóan, általában hiányzik az empátia képessége, de problémáikat kezelni tudják azzal, hogy igényüknek megfelelő foglalkozást választanak, mint például színészet, tanítás, vezetés, és általában a média. Ezekben a foglalkozásokban a narcizmussal meg exhibicionizmus is párosul."

Nos ebből a lényeg: Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg.

Mit gondolsz? Milyen módon tudsz segíteni?
Lehet, hogy a feladatod sokkal inkább az, hogy értékeld magad a helyén és képes legyél nemet mondani? Képes legyél azt mondani, hogy nem törölheted belém nap mint nap a lábadat?

Én is végig éltem egy narcisztikus emberrel sok évet. Jó időbe telt mire rájöttem, hogy nem én vagyok a rossz. De bizony belém égtek a rossz minták, a félelmek, és bár közel 10 éve nem vagyok vele, és jó partnerkapcsolatom van, de a félelmeim kísérnek, és a rossz minták is fel-fel bukkannak.