Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni. Történetem röviden: 6 évig voltam együtt életem első komoly partnerével. Sokat adtam és szinte alig kaptam. Sokszor hazudott nekem, becsapott és megvezetett. Ezek nem fizikai dolgok voltak, lelki dolgok. Való igaz, fiatalon kerültünk össze. Sokszor próbáltam kilépni a kapcsolatból, mert tudtam nem nyújtja nekem azt amit én megérdemlek. Utólag rájöttem, hogy álarcot visel és nem önmaga senki, de senki felé. Azért hazudik, mert nem vállalja semmiért a felelősséget és ha kell becsapja még saját magát is hogy ne keljen szembe néznie a dolgokkal. A szakításról ő döntött, nem beszélte meg velem. Szó szerint nem volt beleszólásom. Nem a döntésébe, hanem egyszerűen egy semmilyen indokkal annyit mondott nem tud mit mondani. Alapvetően nyitott és toleráns vagyok, nagyon tudok szeretni. Annyit próbálkoztam már a kapcsolat érdekében hogy a végére feladtam saját magam. Tudom hogy boldog leszek nélküle, mert mellette nem lehetek az. Nem hiányzik fizikailag, nem vágyom az érintésére, nem akarok hozzá bújni, mégis valami mardos belülről, de tudom nem ő miatta van, vagyis nem a személye miatt. Maga a szakítás is nagyon kegyetlenül történt. Talán emiatt van? Nem tudom. Sajnos lemásoltam Édesanyám, Nagymamám (és még sorolhatnám a női ágat) kapcsolatát. Úgy döntöttem elmegyek családállításra, hátha ott több kiderül. Érzem a felszabaduló energiát amit a kapcsolat lekötött mégis eltelt már másfél hónap és lassan javul a lelkem. Rájöttem meg kell ismernem magam, el is indultam ezen az úton, és sok mindenre rá is jöttem. Létezik hogy valaki ragaszkodjon a bántáshoz, a szeretetlenséghez és a nemtörődéshez? Azért kérem a ti segítségeteket mert nem értek például a karmához, vagy az ilyesmihez. Kineziológushoz járok, nem csak a szakítás óta, lelkileg nyitott és néha tudatos ember vagyok. Hiszek midnenben ami a javamat szolgálja. Tudom hogy most lépek rá a saját utamra, de szeretném kideríteni a titkot ami visszatart.
Előre is köszönöm és Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek.:)