Talán ez az ember életében a legnehezebb kérdés,ezt eldönteni,hogy a sorsra bízzam e magamat,vagy én vegyem a kezembe az életem irányítását? És igazán csak akkor láthat ebben a dologban tisztán,ha már számtalan tapasztalatot szerzett ezen a téren,és akkor azt mondanám az én tapasztalatom szerint: is,is.
Bíznunk kell a sorsban is,/de ehhez kell egy ,,ősbizalom"/,hogy a legjobbat akarja nekünk, tanít,megmutat dolgokat, igyekszik a helyünkre terelgetni minket,de ugyanakkor nem várhatjuk mindig a sült galambot,nyilván ,hogy nekünk is kell tennünk mindezért.

Szerintem az ,hogy az ember már 100%-ban csak a sorsra,isteni gondviselésre bízza magát,azért az embernek nagyon meg kell dolgoznia saját magáért, hogy ezt a állapotot elérhesse. Addig pedig figyelni kell,hogy mit hoz az élet,és haladnia vele,a változásokkal,és ugyanakkor az embernek folyamatosan önmagára is reflektálni,és tudatosan is /de sohasem erőszakosan/ irányítani az életét.

Valahogy ez egy közös munka kell hogy legyen a ,,sors" és közöttem,és ennek belülről kell jönnie,hogy az ember felismerje a lehetőségekben,hogy az esetleg éppen érte van,és ne tegyen ellene,illetve működjön együtt a ,,sorssal". És ez a legnehezebb ,ezt belülről megérezni,hogy helyesen dönthessen az ember. Ezt nem lehet racionális ésszel eldönteni,egy belső bölcsességre ,megérzésre,a szív hangjára kell bíznia magát az embernek. A legrosszabb ilyenkor a racionális okokoskodás,mert ezzel az ember elnyomja ezt a ,,belső bölcsességét".

A Te esetedről ,,vajmi" keveset tudok,de így kívülről nézve úgy tűnik tálcán kínál neked egy megoldást a sors,éppen a mostani problémádra. Hiszen alig mondtál fel,itt van egy új álláslehetőség,ráadásul egy komplett megújulás felé vinne,hiszen költöznöd kell,ami egy új környezet ,új földrajzi hely. Az ember nem is gondolná,hogy mennyit számít az életében,hogy éppen hol él?
Egy nem megfelelő földrajzi hely sajnos nagyon sokat ront azon ,hogy az ember a helyén legyen. Ez nagyon érdekes dolog és kimutatható is,hogy hiába van az ember egyébként mindennel rendben magában belül,esetleg mégsem megy semmire,állandó akadályokba ütközik,mígnem lakhelyet, földrajzi helyet változtat,és egyszerre csak érdekes módon minden a helyére kerül.
/Nekem pl. úgy alakult az életem,hogy elég sokat változtattam lakhelyeket országon kívül és belül is,és érdekes módon ezek mind mind egészen más életszakaszt,élettapasztalatokat hoztak nekem/
.
Tehát csak azt tudom mondani,hogy az ilyen változásokra nagyon nagy szüksége van az embernek,főleg ha megrekedt és nem tudja hogyan tovább. /Az mindegy ,hogy esetleg elméletben tudná,de cselekvésben mégsem tudja megvalósítani/.
Ilyenkor van az,hogy a sors felkínál valamit,és azzal a változással lendíti ki az embert az egy helyben topogásból. /Vagyis helyetted,mivel nem tudsz ,,mozdulni",a sors cselekszik/.

A változás,akármilyen is,mindig értünk van,de sajnos a legtöbb ember fél tőle,mert ez szintén karakter függő dolog. Vannak olyan pszichológiai típusok,akik szinte képtelenek változtatni,vannak akik nagy nehezen igen,de ez borulást idéz elő náluk először,és vannak olyanok,akiknek meg életeleme a változás.

A hozzászólásod végén próbálod kisakkozni,hogy mi lenne a jó megoldás. Ez sajnos nem így működik
A jövőt nem tudod kisakkozni:)
És ,ha már logikusan akarsz gondolkodni,bár ebben az esetben ez nem járható út,hadd hívjam fel a figyelmedet a sorozatos logikai bukfencekre az ,,okoskodásodban".

-,, Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá." Már hogy lenne változás,ha nemet mondasz? Hiszen akkor nem mozdultál el ebből a megrekedt állapotból, milyen változásra gondolsz így?

-,,(félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni."
Itt szerintem nem jól sakkozgatsz,elviszed ezzel a félelemmel a dolgot,hogy ,,félelemből nem szabad dönteni". Nem ez a fő ok,hanem maga a változástól való félelmed,és ezért csűröd ,csavarod, kifogásokat keresel,hogy miért nem ,,de jaj,ha mégis"...
Szóval ez megint a megszokott egy helyben topogásod,hogy egyszerűen ,bár már mentálisan be láttad,hogy ez nem jó neked,de még tettekben ,cselekvésben nem tudod megvalósítani.

Akinek nem megy a változtatás,az előbb utóbb kénytelen lesz rá,hogy összeszedje magát,minden bátorságát,és mégiscsak meglépje,mert különben soha nem képes kimászni a kátyúból. Te magad is beláttad ezt,meg van már benned a vágy a változásra. Akkor? Itt a jó alakalom,szedd össze magadat és lépd meg:)
És ha jön a kétely,hogy ,,jaj mi lesz ,ha rosszul döntök" ? Az ég világon semmi:) Szerintem nincs igazán rossz döntés,mindennek oka van,minden valamiért van,leginkább értünk.

Az ember életében a legnagyobb akadály a félelem. Ezen kéne leginkább dolgoznod ,hogy felszámold a félelmedet,ami megvétózza minden változásra való lehetőségedet. Bár nem akarok igazságtalan lenni,mert már haladsz ez ügyben,hiszen felmondtál,és ehhez bátorság kellett.

Én azt hiszem bátran és örömmel kell élnünk az életünket,örülni a kihívásoknak,mert azok akármilyenek is mindenképpen előre visznek,és abban hogy élhessük az életünket igazán és értelmesen abban a legnagyobb akadály a félelem,és ami még hátráltat az aktivitás hiánya. Ez viszont személyiségtípus függő dolog/pl. egy malankólikus,vagy flegmatikus típust daruval sem lehet kimozdítani,vagy változásra bírni,mert kicsi az aktivitásuk,szinte képtelenek kimozdulni/,de ezen is lehet dolgozni,és kell is,ha az ember értelmes életet akar élni.

Mi lenne,ha nálunk is ennyit ,,jelentene'' a Karácsony?:(

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.144948008891274.31560.10000128...

...Hogy a megvilágosodásának azért voltak előzményei is,tehát nem volt az annyira váratlan és spontán. Komoly előzményei lehettek ennek azért,mert az előadásaiban rengeteget beszél Buddháról,a tanításairól,a buddhizmusról. Talán ez az út segíthette el őt oda,ahova végül is eljutott...
Ilyen értelemben pedig teljesen mindegy,hogy a ,,megvilágosodása" egy padon,vagy a szobájában következett be,hiszen az benne ment végbe,a földrajzi hely teljesen mellékes:)

Szerintem a tudatosság nem a gondolkodás,egészen mást jelent. Az ösztönösség pedig nem tévesztendő össze az intuícióval.

Nem ösztönből kell cselekednünk,hanem intuitívan,ami tulajdonképpen azt jelenti,hogy a ,,felső énünk " juttatja el valahogy hozzánk intuíció formájában a helyes megoldást.
Ösztönből az állatok cselekednek:),és bocsánat senkit nem akarok ezzel megbántani,csak szerintem nem a megfelelő fogalmakat használtad ahhoz,amit el szerettél volna mondani. Ettől még persze lehet érteni.

A tudatosság szintén egészen mást jelent,mint a gondolkodás szintjén a folyamatos ,,agyalás". Abba tényleg csak belezavarodik az ember és végképp elveszti a fonalat.
A tudatosság a magamra való reflektálás,hogy minden pillanatban igyekszem ott lenni,és tudni,hogy vagyok,mit és hogy teszek. A legegyszerűbb példa,hogy étkezés közben ott vagyok,nem az újságot nézegetem,vagy a TV-t nézem,miközben automatikusan nyeldesem az ételt. Szóval valami ilyesmi... Persze meg lehetne ezt sokkal jobban is fogalmazni,de most ennyire tellett:)