Nagy Edit2 teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Nagy Edit2 teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Aki érett rá
2009. aug. 30. vasárnap 12:14
/Ki álmodik valójában és miért?/

Pont ez volt az érzésem, ahogy olvastam az írásodat, hogy csak újabb leckéket kapsz......

Én nem emlékszek ilyen álmomra, mert a félelmeim nem is engedik őket felszínre törni.:)

Viszont mostanában minden este álmodok valamit, amire emlékszek reggel. És ezek az álmok azt tükrözik vissza, hogy a napközbeni meditációm hatására hogyan változna az életem, ha minden nap "újra tervezné" a sors az életemet. Vagyis ha kérném, hogy kívül nyilvánuljon meg az a változás, amennyi picikét belül változtam. Hát nekem ez is érdekes.:)

A Te írásod hatására meg azt érzem, mintha ezen az életen belül lenne még életed, vagyis hogy az "életidőd" teljesen ki van használva, mert nem csak napközben "tanulhatsz", hanem éjszaka is.

Fél-elem
2009. aug. 30. vasárnap 12:00
/A Küszöb Őrzője/

Szerintem ez azt jelenti, hogy teljesen "fél-elem" mentessé kell válnunk ahhoz, hogy az utunk végére érjünk.

Nyilvánvaló, ha félek valamitől, akkor abba nem megyek bele, így azon a területen nem tudok tovább fejlődni, ott nem tudok egész elem lenni, csak fél elem.

Egyébként szerintem bármit meg tudnánk teremteni, a szó szoros értelmében teremteni, ha nem félnénk. De ahogy félünk attól, hogy valamit elveszítünk, ugyanúgy félünk attól, hogy valamiben teljesek legyünk, hogy minden a miénk legyen, minden síkon.

Ezek a félelmek a démonjaink. Hogy tényleg fizikai testet, vagy anak tűnő testet képesek-e ezek a démonok ölteni, arról nincs tapasztalatom, de sok helyen azt írják, hogy igen. Nem tudom, hogy csak képletesen értik-e.

Üdv.
Mackó

A strandon
2009. aug. 28. péntek 12:05
/Mi a véleményed a MŰMELLről?/

Kedves Kirsikka!

Pont idén nyáron vettem észre magamon, hogy igen!:)))))

A sors iróniája, hogy fiatalabb koromban, (most utólag azt mondom, és látom, hogy szinte tökéletes fizikai testemet) úgy szégyelltem a strandon a testemet, hogy legszívesebben ruhában maradtam volna.

Ma meg, lassan 3 év önismergetés után, azon kapom magam a strandon, hogy semmiféle szégyen nem kap el, teljesen természetesen járok-kelek a fürdőrucimban. És ahogy megnéztek a pasik, vagy a nők, nem azt jutott eszembe, hogy biztos azért, mert milyen gáz vagyok.
Ilyen vagyok, és kész. Az almák sem szégyellik magukat a fán, mert nem teljesen egyformák.

Persze még nem tartok a teljes önelfogadásnál, ha egy pasi nagyon dícsérget azért megfordul a fejembe, hogy "tán otthon hagyta a szemüvegét?":))))
De már egyre ritkábban, és egyre kevésbé.:)

Az élete derüje
2009. aug. 28. péntek 11:45
/Mi a véleményed a MŰMELLről?/

Ez nagyon tetszik Hédi!:))))

Annyira jól leírtad, olyan jót mosolygok rajta.:)

Annyira igazad van! Amíg ezt valaki nem látja, addig "szidhatja" az asszonyt, és mondogathatja magának, hogy mert a nők ilyenek, lám lám....

Neked is szép napot

Pont így van
2009. aug. 28. péntek 09:31
/Mi a véleményed a MŰMELLről?/

Ez pont így van szerintem is Kedves Bet!

Senkiért semmiért nem vagyunk felelősek az életben, csak magunkért, de azért 100%-ig. :)

Semmi nem történik meg az életünben, amit ne mi vonzanánk oda!:)

Egy válasz
2009. aug. 28. péntek 09:17
/Oliver Shanti pedofil szektavezér lett?/

Szerintem ez úgy van Kedves Csizike, hogy akik pedofílek, azoknak az énjük egy része leszakadt, és megrekedt ott a gyermek korban. Különböző traumák eredményeznek ilyen leszakadásokat.

Tehát, mivel a pedofílnak van egy része ami nem nőtt fel, aki gyerek maradt, mert a trauma során nem tudott továbbfejlődni, azáltal, hogy nem tudta feldolgozni az Őt ért sérelmet. Ezért ez a része, csak egy másik gyerekhez tud kapcsolódni.
Ők pszichoszexuális értelemben gyerekek.

Nekünk mindannyiunknak vannak "leszakadt" részeink, az élet különböző területein különböző fejlettséggel rendelkezünk. Van ahol 2 évesek vagyunk (dackorszak), van hogy 6 évesek, 11 évesek stb.

Ezeket a sebeket gyógyítani kell, feldolgozni, ezáltal tudjuk a teljes személyiségünket felépíteni érett felnőtt szintre, ami egy stabil, biztos alapot ad, hogy továbbléphessünk a spiritualitás világa felé.

Én ezért mondom, hogy kell az ego, mert előbb azt fel kell építeni, felnőtté növeszteni, megérlelni, és akkor léphetünk tovább. Amíg személyiség szinten ekkora, vagy bármekkora zűrjeink vannak, nem fogunk tudni a spiritualitásba sem egy szint után eljutni, mert lépcsőfokokat nem lehet átlépni. (Ken Wilber stb.)

Érett zöld almából nem lehet igazi almalevet készíteni.:))

A másik témba vágó irodalom: Ferenczi Sándor, traumatikus progresszió elmélete.

Akit bántalmaztak gyerek korában, az is bántalmazni fog. A bántalmazás tárgya a gyerek, életkora pedig az az életkor, amikor a bántalmazót is bántalmazták.

HÁt így függ össze minden mindennel.:))

De milyen jóóó
2009. aug. 27. csütörtök 21:52
/Spirituális nők párválasztási szokásai /

Aha, bizti így van! Csak én állandósult amnéziában szenvedek:))))

De azért jó ez így nekem. :)

A tudatlan tudatlanság. Vagy a tudatos tudatlanság? Vagy hogy is van, nem emlékeszem!!!:))))

hit
2009. aug. 27. csütörtök 21:36
/Spirituális nők párválasztási szokásai /

Szia Grape!

Abban nem vagytok biztos, hogy tényleg jól átlátom e a helyzetet, de az bizti, hogy ebben hiszek.:)

Ámen
2009. aug. 27. csütörtök 21:32
/Spirituális nők párválasztási szokásai /

Szia Csaeszka!

Köszi! Úgy legyen:)))
puszi

Oké, nem azt írtad, hogy erőltetni kell, de amit írtál, az
2009. aug. 27. csütörtök 21:28
/Spirituális nők párválasztási szokásai /

Oké, nem azt írtad, hogy erőltetni kell, de amit írtál, az számomra erőltetés lenne.

Egyébként szerintem nem csak az elvált szülők gyerekei lehetnek reményvesztettek.

És szerintem egy elvált nő sem feltétlenül nem száll ki a szoliból.....

Ezek mind ember függők. Egy házasságban élő nő ugyanúgy képes lehet nem törődni a gyerekével, mint aki nem él házasságban.

Egyetértek Veled, hogy az lenne a legjobb mindenkinek, ha együtt élne a család, de:

ahhoz kéne egy önmagával egységben lévő anya, apa, és gyerekek. Amíg csak haladunk az úton, addig nagyon sok a tanulnivaló, (gyereknek, szülőnek egyaránt) és akkor is azt mondom, hogy a gyereknek is jobb a válás, mint az egymást nem szerető szülők között élni, még akkor is, ha a szülők nem "ölik" egymást, csak egyszerűen nem szeretik egymást teljes szívükből.

Az hogy egy anya mennyire törődik a gyerekével, nem a családi állapotán, hanem a tudatosságán, a lelki érettségén, a szíve nyitottságán stb. múlik.