Csizike Kedves!

Hogy mi a helyes bizonyos helyzetben, sok mindentől függ. Sajnos, előfordul, hogy azt hisszük, a jelenlegi párkapcsolatunkért mindent megteszünk és örökké tart, aztán, lehet, hogy mi magunk fogunk találkozni valakivel, aki teljesen megőrjít, s egy nyugodt percünk sem lesz, mert csak őt akarjuk. Holott jelenlegi helyzetünkben/példás és jó párkapcsolat/ ez igen helytelen. A vágyunk mégis az új nagy Ő felé hajt minket. És itt jön a kérdés: Elnyomjam-e a vágyam a régi kedvesért, szenvedjek-e, mert jelenleg mást szeretek.? Vagy fogadjam el amit a sors adott, az új boldogságot. Mikor vagyok gyáva, mikor bátor? Melyiküket hagyjam cserben és ez mekkora lelki trauma számomra? Hitessem el magammal, hogy én vagyok a hülye és ez az érzés csak tévedés??? Sok ember, ha megcsalják, azt gondolja, hogy a tény, hogy megcsalták, ez őellene irányul. Holott nem erről szól. Ő pont olyan jó, mint kell, csak már másnak. Fontos az embernek, hogy a kapcsolat, melyben él, lelkesítse, örömforrás legyen. Azaz, ha kihűlt, már nem igazi örömforrás. Vajon, milyen örömet nyújt a mégis fenntartott kapcsolat--a régi, ha csak bűntudatból dönt emellett az ember, mert nem akarja bántani a régi párját, hiszen annyi mindent köszönhet Neki, vagy kényelemből dönt így. Aztán magában egész életében a vágyott kedvesre gondol, gyakran az ágyban is. Vannak helyzetek, amikor el kell engedni a másikat. --Azt hiszem, de ha lehet---szépen...