Szeretnék azért egy esetleges félreértést eloszlatni. A deeksha eddigi tapasztalatom szerint nagyon jól alkalmazható az egyéni traumák oldásában és nem csak csoportos, hanem egyéni kezelésekre is van lehetőség. Csoportos munka után is alapos felismerések jönnek, de egyéni oldáson is volt alkalmam részt venni. A deekshát nem sorolnám a sweet ezonak hívott eszközök közé, Bhagavan, akitől ez az energia származik, éppen úgy kiemelten fontosnak tartja és azt is tanítja, hogy rá kell látnunk saját árnyoldalainkra és azt maradéktalanul elfogadni. A deeksha tapasztalatom szerint éppen ezt a folyamatot támogatja jótékonyan. Saját fejlődési utamban azt tapasztalom, hogy egyre inkább nem akarom elhazudni azokat a negatívumokat, amik jellemeznek és nem esik annyira nehéznek felvállalnom ezeket, legalább is a korábbiakhoz képest. Nyilván ennek köszönhető, hogy a körülöttem kialakult, vagyis inkább általam teremtett állóvíz és stagnálás egyre inkább kezd kibontakozni egy új életút kialakulásához, kialakításához.

Kedves Látogató!

Elnézést, hogy csak most válaszolok, most leltem csak rá a kérdésekre, több napig nem jelent meg az oldalon a poszt, azt gondoltam, valamit elrontottam, amikor fel akartam tenni.
Nos, a prananadit nem ismerem (mármint hallottam róla, tudom, hogy létezik, csak nem kaptam ilyen kezelést és nem is tanultam meg). Illetve ezt az általad említett omyno energiát sem ismerem. Reikit viszont használom. Nyilván csak a saját megélt tapasztalataimból tudok kiindulni, hogy választ adjak a kérdésedre. A reiki tapasztalatom szerint inkább testi szinten támogatja a szervezetet, vagyis - bár tanítják - a lelki problémák oldására én nem éreztem úgy, hogy különösebben segítene, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy egy kezelés után az ember fizikailag mindenképpen energetikusabbnak érzi magát, vagy akár ha fájdalmai vannak és erős fájdalomtól szabadul meg a reiki kezelés hatására, ez nyilván kihat a kezelt páciens közérzetére.
A deeksha pedig - mint ahogy fentebb is írtam - az elmére hat. Hivatalosan ezt úgy fogalmazzák, tanítják a deeksha adóknak, hogy egy neurobiológiai változást generál az agyban, csak hát én utálom az ilyen idegen szavakat, mert nem szeretnék okosabbnak tűnni, mint amilyen vagyok, ezért szándékosan nem ebben a formában írtam róla.
Saját tapasztalatom szerint nekem szép fokozatosan segített és segít megválni azoktól a hiedelmeimtől, amelyek akadályoznak, mindezt úgy teszi, hogy a mögöttes okokat is oldja. Azt tapasztalom, hogy elcsendesíti az elmét. Azok a dolgok és körülmények, amelyeknek korábban ellenálltam és nem tudtam elfogadni, azoknál egyszer csak azt vettem észre, hogy megszűnt feléjük az ellenállásom és nem zavartak többé. Persze nem egy kezeléstől. Az energia hatására pedig egyre inkább képes vagyok meglátni a saját árnyoldalamat, de mindezt úgy, hogy nem esik nehezemre, nem fáj rálátnom a negatív tulajdonságaimra. Utóbbi időben azt látom, hogy az oldások hatására egyre könnyebben látom meg a negatívumaimat, s amint elismerem magamnak, s kérem a segítséget, hogy változni tudjak, szinte azonnal megnyílok a külvilágban a segítségre, a megoldásra, a változásra.
Remélem sikerült megválaszolni a kérdést. Ha bármi még nem tiszta, akár itt az oldalon, vagy az elérhetőségeimen is várom szeretettel a kérdéseidet.

Üdv. Kriszta

Nekem így, ahogy olvasgattalak benneteket, meg talán az elmúlt napokban megélt érzéseim arra engedtek következtetni, hogy valójában csakis az önmagunkon való munka, tisztítás, önismeret lehet a megoldás, a saját módszerét persze mindenkinek magának kell megtalálnia. Nincs más dolgunk, mint élni az önmagunkkal való szembenézési lehetőségekkel. Ha rendben vagyok, már nem érint meg, hogy mi van az országomban, mert nincs is országom, csak egy hely, ahová születtem. Globális szempontból teljesen mindegy, hogy létezésemmel melyik ország javát szolgálom, a lényeg, hogy szívből szolgálok, mert az országok és a határok valójában csak az egó határai, vagyis mi emberek tettünk különbséget a különböző népcsoportok területeinek határait meghúzva.
Hogy Orbán Viktornak, meg az egész mai politikai elitnek önismereti szempontból mi volna a feladata, azt pontosan nem tudom megmondani, nem is tisztem, erre saját maguknak kell rájönnie. De önismereti szempontból mindenképpen feltűnt, hogy ami ellen harcoltak, azt később valamilyen formában ők maguk újra létrehozták. Legalább is én ezt látom. Persze az is lehet, hogy az egy újabb fajta naivitás a részemről az a vélemény, hogy a politikusoknak is szükségük lenne önismeretre. És az is valószínű, hogy van hajlandóságunk az önismeretre, már nincs szükségünk a politizálásra. :-D

Szerintem addig, amíg mások választását tudatlanságnak vélem, addig nincs másról szó, mint én választottam egy másik utat, mint amit eddig csináltam és még haragszom is azokra (valójában a saját korábbi választásomra), akik továbbra is azt az utat folytatják. Szerintem a tudatosság azt jelenti, hogy élek a saját választásom szerint és hagyom, hogy mások is megválasszák a magukét és elfogadom, hogyha a másik nem változtat, az is egy döntés és engedem neki, hogy a nem változtatás a választása. Mi van akkor, ha a szeretet ünnepe erre tanít igazán, hogy elfogadjuk mások másféle gondolkodását és cselekvését?
Régen magam is utáltam a karácsony körüli mizériát, egy nyűgnek érzetem az egészet, engem a gyerekeim tanítottak és tanítanak ma is nap-mint-nap arra, hogy vegyem lazábban az életet, nem kell mindent agyonértelmezni. Ugyan a mi családunkban már csak a gyerekeket ajándékozzuk, nekik a karácsony még az ajándékozásról szól, hiszen még csak 5 és 7 évesek, érthető ez, akkoriban még nekem is az ajándék volt a legfontosabb. Imádom nézni őket, amikor nagy izgalommal rajzolnak a Mikulásnak, meg a Jézuskának és kíváncsian szaladtak az ablakhoz, hogy vajon elvitte-e az angyal a kívánságlistájukat. Ebből persze vannak muris helyzetek, mert Nati lányom még meg is viccelt, mert eldugta az ablakból a karácsonyi rajzát. Mivel eltűnt az ablakból a rajz, gyorsan Sziszi lányomét is eldugtam, mert nem akartam, hogy a másik lányom azt higgye, hogy az övét nem vitte el a karácsony angyala. Persze mikor hazajöttek az oviból, Nati lányom bevallotta, hogy ő csak eldugta a kis rajzát, hogy azt mondhassa, hogy az övét már elvitték, és iszonyat szomorú volt, hogy így az ő kis listáját nem találta meg a karácsonyangyal és így itt maradt. Persze kitette újra és mondtam neki, hogy másnap az övét is biztosan elviszi (és el is vitte) :-DD. Szeretem velük ezeket a játékokat és ők is tudják, hogy az ajándékot anyáék veszik, mégis örömmel játszanak. És igen, ilyenkor finomabbakat főzünk, mint egy sima hétköznapon, felöltözünk csinosabban és a leglényegesebb, hogy együtt vagyunk.