naphold teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

naphold teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Valalmiért csak összejöttek, nem?
2008. aug. 08. péntek 19:25
/Visszavonható-e a kimondott átok?/

Talán nem ártana, ha visszagondolnának arra az időre, amikor még csak ismerkedtek. Az évek mindennapi taposómalmában bizonyára elfelejtették, hogy mindketten vágynak a másik elismerésére, simogatására, becézgetésére, dícséretére. Kérdezd meg őket külön-külön, hogy mikor mondták egymásnak, hogy csinos, jól áll neki valamilyen ruhadarab, stb. stb. stb. Mikor mondták , hogy szeretik a másikat? Az nem jó válasz, ha azt mondja bármelyikük is, hogy minek, hisz úgyis tudja. NEM TUDJA! Mondani kell! Biztosítani kell a párunkat folyton arról, hogy még mindig fontos számunkra, hogy még mindig szeretjük. Ha nem mondjuk, akkor egy-egy rosszabb hangulatú napon elkaphat bárkit a kisebbségi érzet és máris beindul az agyunk. Ezen "felhők" eloszlatására szükség van arra, hogy kimondjuk: szeretlek - ne csak gondoljuk!
Eta

Ejnye, ejnye
2008. aug. 08. péntek 13:24
/Visszavonható-e a kimondott átok?/

Barátnődnek nincs tehetsége az átokhoz. Ez csak egy további menekülési útvonal a további hárításhoz.
Ezzel a meneküléssel fogja tönkretenni végleg a kapcsolatot és mivel nem vallja be, hogy menekül - a gyermeke életét is.
Bár... az a gyermek nem véletlenül választotta őket szüleinek. Bizonyára igen komoly "életfeladatot" válaszott, így most - gyermekkorban - kell megtanulnia azokat a feltételes reflexeket, melyeket később- felnőtt korban - már zsigerből kell alkalmaznia, hisz akkor már tanulsára nem lesz ideje.
Eta

"Valószínű nem látom a fától az erdőt"
2008. aug. 08. péntek 11:16
/Elmélkedés/

Hihi! Kedves Macska!
Ez nagyon jó! Fején találtad a szöget. Viszont, ha úgy kerülöd meg a fádat, hogy közben nem a fádat nézed, akkor egyszercsak olyasmiket is meglátsz, amikről eddig még csak nem is álmodtál.

Sokan túl messzire teszik a vágyuk célpontját. Ez nem lenne még akkora baj, ha képes lenne felosztani a célhoz vezető utat apró szakaszokra - hogy legyen közben is sikerélménye. Ha ezt nem teszi meg, akkor hamar elfárad és a csalódottság rengeteg energiát kivesz belőle.

Egy példa:
Szeretnék egy lakást - ez a végcél. Mi kell hozzá? Természetesen pénz. Mi kell ahhoz, hogy pénzem legyen? Egy jó munkahely (eszedbe ne jusson azt mondani, hogy a lottó ötös, mert már el is buktad a célt!). Ha van munkahelyem, de nem elég a keresetem, akkor mi kell ahhoz, hogy olyat találhassak, ahol megfelelő a bérem egy esetleges kölcsön felvételéhez? Nos itt bejöhet a továbbképzés vagy, ha nem a képzettségemnek megfelelő a jelenlegi munkám, akkor új állás keresése. Ha végre megvan az állás, akkor meg kell találnom azt a bankot, ahol számomra megfelelő kondíciókkal adnak lakáshitelt. Mi kell ehhez? Igencsak körül kell nézni, hogy melyik bank mit ajánl. Ha megtaláltam a bankot, akkor meg kell találnom a lakást. Mi kell ehhez? Hááát, az ölembe nem fogják pottyantani - az biztos! Tehát, fel kell szednem a kis popómat a székről és el kell indulnom lakást keresni. Stb. stb. stb.

Ha így megyünk végig - és esetleg még le is írjuk az egyes fázisokat - mondjuk kifüggesztjük otthonunkban egy olyan helyre, ahová gyakran pillantunk, és amikor egy-egy fázison sikeresen túljutottunk, egy jó rikítós színű "pipát" rajzolunk a már teljesített szakasz mellé - akor át tudjuk élni a sikerélmény, ezáltal hatalmas töltést kapunk a folytatáshoz.

Ha nem is értesz velem egyet - talán egy próbát megér! Mit gondolsz?

Eta

Elengedés
2008. aug. 08. péntek 10:55
/A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása/

Kedves Mirr Murr!
Bizonyára van némi gondod az "elengedéssel". Ha ismerném a horoszkópodat, bizonyára tudnék néhány javaslatot tenni arra, hogy milyen segédeszközöket vethetsz be egy-egy iskola, partner, vagy elvesztett tárgy, esetleg állás elengedésében. Természetesen ez csak amolyan "felületi kezelés" mindaddig, amíg nem találod meg ragaszkodásod okát, gyökerét és nem oldod meg.

A képletünkben a Szaturnusz - a halál bolygója - mutatja, hogy mennyire vagyunk képesek elengedni, túllépni a dolgokon, mik vagy kik akadályoznak bennünket az elengedésben.

Életünk folyamán rengeteg "halált" kell megélnünk.
Vegyük például azt, amikor elballagtunk az általános iskolából. Akkor számunkra az az iskola - tanáraival, épületével, padjaival, iskolatársakkal együtt - "meghalt". Már nem leszünk többé részesei annak az eseménynek, még akkor sem, ha tanári diplomával esetleg visszamegyünk oda tanítani.

Az életünk a folyamatos változásról, fejlődésről szól - akár tetszik ez nekünk, akár nem. Tehát jobb, ha megtanulunk elengedni.

Eta

Eta

Ez így igaz
2008. aug. 08. péntek 10:38
/A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása/

Hihi! Igazad van Csongor. Hisz, amikor ott áll velünk szemben az az ember, akinek nemet kell, hogy mondjunk - látjuk a metakommunkációját, még, ha nem is tanultuk, akkor is jórészét megértjük és bűntudatunk lesz a saját "nem" szavunktól. Viszont, ha úgy mondjuk ki azt a nemet, hogy előtte néhány szóval elérjük, hogy büszke legyen önmagára - akkor már "királyi kegyként" fogja elfogadni a "nem" szavunkat.
Nagyon fontos, hogy ne beszéljünk sokat ilyenkor, hisz az emberi agy fáradékony és csak az első szavak hatnak igazán.

Nem árt, ha összeszedjük azokat a hozzátartozóinkat, ismerőseinket, akiknek nehezen mondunk nemet, és mindegyikhez beírunk a számítógépünkbe 10-10 "nem" szó előtti - én úgy hívom - szobor talapzatot. Mindeki tudja, hogy a hozzátartozója mire büszke, milyen tulajdonságát, tettét szereti, ha dícsérik. Ha kisebb dologban akarunk nemet mondani, akkor kis szobor talapzatra emeljük (dícsérjük), ha nagyobb fajsúlyú a dolog, akkor nagyobbra kell felállítani. A beírandó 10 "szobor talapzatot" úgy gyűjtsük össze, hogy a legkisebbek legyenek az elsők között, és a legnagyobb legyen az utolsó. Hogy miért van szükség arra, hogy leírjuk? Azért, mert az emberek nagy többsége a váratlan helyzetekben nem tud úgy reagálni, hogy később ne bánja meg a reakcióját. Ha viszont egyszer már leírta, netán el is olvasta, akkor biztos, hogy legalább a szöveg egy része beugrik a kényes szituban és képes lesz dadogás nélkül alkalmazni. Aztán, amikor látja, hogy működik, akkor egyre jobban fogja alakalmazni. No és az sem utolsó, hogy egyre kevesebb haragosa lesz.
Eta

Bespájzolunk, mert félünk - nem azért, mert "akarunk"
2008. aug. 08. péntek 10:20
/Akarunk, mert félünk./

Kicsit módosítanám az írásod címét. Nem azért félünk, mert akarunk. Az akaratra szükség van, hisz enélkül nem tudnánk az életben előre jutni - nem is tudnánk életben maradni. Olyankor van gond, amikor az életben maradás természetes ösztöne átcsap birtoklási vágyba. Ilyenkor jöhet az a kóros vásárlási késztetés, amiről írtál. A félelmeink csak addig félelmek, amíg nem érjük tetten az okozóját. Ha "akarjuk" megtalálhatjuk, a szemébe nézhetünk és megoldhatjuk a problémát.

Remélem, hogy utána jót nevettél magadon és bízom benne, hogy nem sajnálod már a pénzt, amit - anno - fölöslegesen elköltöttél, hisz ezzel "megtanultál egy leckét", amit a későbbiekben már gond nélkül alkalmazhatsz a következő utazásodnál.

Eta

Hely, helyzet, asztrológia
2008. aug. 05. kedd 13:23
/Hol találom meg az Igazit?/

A születési képlet nyújt némi támpontot, hogy hol, milyen helyzetben, milyen cselekvés közben van lehetőségünk hosszab párkapcsolatot kezdeni.
Eta

A "22-es csapdája" - de van kiút, csak kicsit fárasztó
2008. aug. 05. kedd 13:19
/Évek óta követ a 22:22!/

Neked is hasonlót tudnék írni, mint Hatvani Gyurinak. Annyival egészíteném ki, hogy én a számokhoz mindig asztrológiai szempontból közelítek.
"2": pénz; gyarapodás; ragaszkodás; hiszti, ha elveszik vagy elveszítjük azt, amiről úgy gondoljuk, hogy a mienk.
"4" (2+2): a család és lakás, ahol felnőttünk vagy amit mi hoztunk létre, ősök, lakóhelyünk, hazánk.
'8": (2+2+2+2): elengedés, tudatalatti, örökség (és itt nem csak az anyagi vonatkozásúra gondolok, hanem a lelki örökségre is).
Természetesen ezek csak kiragadott dolgok, hisz egy bolygóhoz, egy asztrológiai Házhoz rengeteg dolog hozzárendelhető.

Amikor megjelenik a 22-es szám folyton a szemünk előtt, akkor itt az ideje, hogy felmérjük azokat a tanításokat, elvárásokat, melyeket a szüleink, nevelőink ránk ragasztottak. Azokat, melyeket gond nélkül tudunk alkalmazni megtarthatjuk. Azokat viszont, melyek betartása vagy alkalmazása komoly erőfeszítésünkbe kerül, meg kell vizsgálni, kicsit át kell alakítani. Ha így tudjuk használni, akkor tartsuk meg, de ha nem, akkor szépen projektáljuk vissza a "tanítónknak", mert ami számára nélkülözhetetlen, az nem biztos, hogy nekünk is megfelelő - sőt, talán még veszélyezteti is az életben való előre haladásunkat.

Eta

Csúúúcs, ahogy megcsináltad a blogomat!!!
2008. aug. 05. kedd 13:06
/Vendégkönyv/

Csúúúcs, ahogy megcsináltad a blogomat!!! Köszi!
Eta

Hihi
2008. aug. 01. péntek 19:11
/Vendégkönyv/

Már nálam is volt olyan, hogy 7+4=12 - hahahaha - és csodálkoztam, hogy visszapofázott a rendszer.

Eta