Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a kettő közt zuhan , és félszemmel ide , félszemmel oda kacsint ? Aki voltam , az egyértelműen egy visszafordíthatatlan dolognak tekintette ,egy begyógyíthatatlan végzetes sebnek a kapcsolatban , aminek , -hosszas töprengés után - , azt ismerte a lényegének fel , hogy a lelkünk összetartozásának az egyetlen kifejezője testi szinten az , hogy az érintéssel járó kellemes cselekedeteket kizárólag egymással kívánjuk végezni , mert ez így jó , és helyes . Úgy gondolta , hogy hűtlenségkor jobb távolabb lépni az elszakadó társtól , teret engedve neki , hátha csak a fojtó , fülledt bensőségességből menekül , hadd tapasztalja meg a távolságból eredő vonzást is . De tudta azt is ,hogy ezt nem ússza meg szenvedés nélkül , mert érzelmileg kötődik . Nem akarta elfogadni a lehetőségét , hogy ő is egyszer majd megcsalt lehet . A fájdalmat társitotta hozzá ( közhelyes ) . Inkább megkötött egy egyoldalú alkut a világgal , hogy ha nem csal ,akkor ő sem csalatik meg . Nem tudta , hogy jutalmat , viszonzást várni megront és bűnbe visz . ( A bűn következménye a szenvedés , ami mindig visszautal rá . )Ugyanakkor mégis ő volt az , aki amikor őszintén kitöltött egy lélektani tesztet , akkor az eredményen hitetlenkedve elcsodálkozott , mert különösebb értékelés sem kellett annak megértéséhez , hogy valami benne arról ábrándozik ,hogy kipróbálja más nővel is , ami Vele a legjobb . Bukni akarok - fogalmazta meg magának . És ki volt akivel ezt először megbeszélte (sok egyéb más megtárgyalnivaló között ) ? Persze , hogy a társával , feleségével ! Vissza is kapta később az öszinteséget . Akkor összeomlottam , ma már megéltem azt a számomra meglepő szeretetérzést is , amivel egy általam testileg is kívánt személy (sajna , nem irántam való ) fellángolásában gyönyörködtem , amint az éppen fellobbanóban levő érzelmeit osztotta meg velem . Tulajdonképpen féltékeny lehetett volna a kapcsolatunkra a barátja , csak szerencsére a szellemi - , és a lelki bensőségességet nem tartjuk egyenértékűnek az ugyanolyanmértékű testivel , hanem jó materialistaként csak másodlagosnak , kevésbé veszélyesnek .
Aki zuhan , már nem vígasztalan . Pillanatnyilag elhitt enyhítő gyógyírja , elringató , vígasztaló esti meséje hasonló helyzetekre az , hogy bármit kiragad a semmiből , az a kettősség világában rögtön szétszakad ,és hiába hajítja el magától jó messze az egyik felét , pályája során kikerülhetlenül belebukik , mert a dédelgetve örökké megélni kívánt félrészt vonzza a kiegészítője , és mivel el nem engedem , magamhoz szorítom , így engem is repít oda ,ahol majd megélem azt is . Másként fogalmazva , mivel az idő azt is jelenti ,hogy nem egyszerre látok mindent , a tér pedig azt is , hogy mindent nem láthatok egyszerre , ezért egyszerűen nem láthatom mind a két oldalát ugyanannak ,sőt még ha egy idő múlva meg is látom a másik oldalát , nem biztos hogy felismerem azt ,hogy ugyanahhoz az eseményhez tartozik . A második képből nem világlik ki olyan egyértelműen az , hogy a kiteljesedéshez meg kell tapasztalni a dolgok minden oldalát . Abban meg csak reménykedem , hogy a test számára szenvedéssel járó megtapasztalásokat már magasabb szinten lévő tudattal fogom kuksizni .
Ez egy gondolatmenet. Hol a hibája , hol a bakugrás , a téves kiindulópont benne ?
Megcsalt : voltam , de alaposan hozzájárultam a megtörténtéhez .
Nyíltsisakkal , kegyetlenül visszacsaltam , mert nem tudtam megbocsátani , és kíváncsi is voltam .
Hibáztam , hogy nem hagytam ott rögtön ,megteremtve ezzel az újrakezdés alapját .
Ma már amennyire képes vagyok , annyira nyílt szívvel megyek bele minden kapcsolatomba , legyen az bármilyen szinteket érintő ,és igyekszem a kettőnk korlátain belül a lehetőségeket teljességgel kiélni . Ha más kell , vagy ez a vágy meg is valósul , az egy figyelmeztetés arra ,hogy felmerült a kérdés : Megújítás vagy búcsú ? A következő pótolhatatlan lény megismerésének reményében ilyenkor én inkább a búcsúra szavazok , és megköszönöm Istennek , hogy kiüvölthetem magamból az elválásunk fájdalmát , és ezzel semlegesíthetem a megismerkedésünk csodálatos és felizzó gyönyörét . felacso

Föltétlen mindig csinálni kell valamit, akár lelki - szellemi csekvést is?
Ha mindenáron ki akarod tölteni az ürességet, akkor válassz az üvöltő kérdés helyett valami kellemesebbet, amit akár önsugalmazásként mondogathatsz, mormolhatsz stb., dúdolhatsz magadban.
Én pl. a számomra vágyott élethelyzetekbe nem tudom elképzelni, hogy ott vagyok, főleg képszerűen nem. Ezért akár irigyelhetnélek is, hogy neked ez már megy. De légy biztos benne, hogy az elképzelt életérzés egyszer majd elönt, és benne találod magad, érzékelve annak minden lehetőségét, és most még elképzelhetetlen bánatát (korlátait). Ne siettesd (csak kérd) , mert a gyorsított, kierőszakolt teremtéssel a bájos csecsemő akár vámpírrá is nőhet. Gondolom én. felacso

Kinek a tanításait követed ? Bárkiét akit éppen akkor hitelesnek érzek , addig a pontig , ahol a szívem és az eszem és a pénztárcám nagyon berzenkedni nem kezd . Az adott fejlődési állapotomban minden szintről kaphatok és kapok " tanítást " , az alacsonyabbat feltranszformálom , az magasabb szintűből meg úgyis csak annyit fogok fel , amennyire képes vagyok , de a nagyon érthetetlen , hozzámnemillő , és ellentmondónak tűnő , valamint a heves ellenkezésemet , nemakarásomat kiváltó dolgokat megjegyzem , és félreteszem magamban , hogy a számukra megfelelő időben a megértés fényétől átvilágítva illeszkedjenek be a világképembe .
Miben látod hitelességét ?Azért nézek fel rá , mert önmagát adja , azt a részt a világból személyesíti meg , amire nekem akkor szükségem van a továbbfejlődés?hez , a dolgok zökkenőmentes megéléséhez , illette bennem gomolygó ködös felismeréséknek ad formát a megfogalmazásával , vagy ihletet ad , felcsillantja a megértésem olyan öszzefüggések , világrészek megragadásához ,amik eddig a tudatlanságom sötétjében rejteztek .
Miért tartod jobbnak a többi tanítótól? Nem tartom általában jobbnak a többi tanítótól , de az én életem számára mégis van egy többlete a többihez képest , hogy ott és akkor ö volt aki segített , és ez nem véletlen . Tehát énszámomra mégis több és jobb .
Miben segített neked ? Mindig az adott élethelyzeti nehézség feldolgozásához jelennek meg életemben a kis és nagy mesterek . Nagyon nagyon korlátozott mértékben saját maga is lehet mestere magának a tanítvány ,de ez a csiga útja .
Miért ajánlanád másoknak is ? Általában nem szívesen ajánlok bármit is , mert tudom ,hogy ,ami nekem jó az adott pillanatban , az a másik számára akár romboló is lehet , ennek ellenére azokat az embereket , akinek személyes varázsa megérintett , ajánlom azoknak , akiknek segíteni szeretnék és úgy érzem , hogy jó hatást tennének rájuk , de nagyon figyelem a választ , és hogy a körülmények mennyire segítik a találkozást ,így általában nem is jön az össze .
Hiteles ? hiteltelen ? ezt én nagyon a személyek és kapcsolatuk milyenségétől függőnek érzem .
( Kinek a pap , kinek a papné a hitelesebb ) felacso

A hiba, mint erény: az egység csillanása.
felacso