na végre ilyenekről is olvasni, köszönöm!:)
írhatnál még erről, meg az első spontánról is, a kiváltó oka pl érdekelne. egy "túltöltés" volt? vagy gondolati felismerés? vagy e kettő együttállása?
ezeket amúgy meddig sikerül neked fenntartani? én fűvel bele tudok csúszni már ezekbe, egyre jobban, azt hiszem haladgatok (bár ennyire még nem sikerült szét-analizálnom, szóval köszönöm) de fél napnál akkor se nagyon tudom tovább fenntartani. néha egy-egy szitu, egy-egy ember, visszazökkent picit és szépen apránként vége az egész movie-nak.

az a baj, hogy vizuális típus vagyok..:D
gondolkodtam ezen, nem is az van hogy nehéz élőben ugyanúgy beszélni mindenkivel, hanem inkább hogy ezt sokan rossznéven veszik. pontosabban az egójuk érzi sértve magát (viszont számomra az olyan ember nem hiteles, úgyhogy ez egyfajta próbának is megfelel).. csak hát nehéz így szocializálódni ebben a beteg módon szocializálódott társadalomban... de tényleg, most legszívesebben felszólítanám az összes eddigi itteni ölelés-gyakorlat hívőt, szájhőst-nemszájhőst: hogy akkor tessék menni a postára, egyedül, csekkbefizetni és sorbanállás közben ölelgetni az embereket, egyesével sorba, hajrá!;)

nem muszáj. de magyarázhatod is. csak hogy nehogy benned maradjanak dolgok, érted..:)

én ugyanúgy beszélek mindenkivel.. illetve törekszem rá. főleg a fórumozás szól erről: magaddal, a problémáidról beszélgetsz végsősoron, lényegtelen a másik ember személye, neme.

szellemi nemtelenség? nem tudom mit jelent ez pontosan. én csak igyekszem a nézőpontomat mindig minél magasabbra helyezni és minél inkább függetleníteni az egómtól.