Fenusnak igaza lehet, beleástam magam a témába azóta és rájöttem pár összefüggésre.

Először is néhány hete én is megtapasztaltam ennek egy kezdetibb formáját. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, persze kicsit ijesztő volt. Valamikor egy esti szendergés közben történt, félálomba merültem, viszont nem akartam elaludni, mert volt még valami dolgom (igen, azt hiszem csend volt, nem szólt semmi közben). Fel akartam kelni, nehogy elaludjak, de nem tudtam és a szememet se tudtam "kinyitni". Éreztem hogy merülök az álomba és se megmozdulni, se felülni nem tudtam, tényleg mintha a mellkasomnál fogva lent tartottak volna. Aztán erőt vettem magamon és legalább 10 másodperc kellett, míg többszöri nekifutásra, de lendületből fel tudtam kelni végül. Furcsa volt, de aztán el is felejtettem, akárcsak egy álmot. Nem nagy dolog, eszembe se jut ha nincs ez a téma, de ez ugyanaz a műfaj kell hogy legyen.

Itt jön képbe a Tudatos Álmodás. Sanyinak volt egy cikkje erről itt:
http://www.onmegvalositas.hu/cikk/tudatos_almodas_modszere

Ezt olvasva kezdett jobban érdekelni a téma és komolyabb erőfeszítések nélkül - kisebb side project-ként kezelve - ma ott tartok gyakorlatilag a nulláról, hogy olyan kétnaponta emlékszem valami álomfoszlányra, részletre (persze rengeteget számít mennyire jár a témán az agyam elalvás előtt). Szóval ez már eredmény nálam, ez az arány előtte kb havi egy alkalom volt maximum! Én gyakorlatilag nem szoktam álmodni, legalábbis régen így voltam vele.

A tudatos álmodásról van egyébként egy igen átfogó magyar oldal is, amelyről most Paul Tholey technikáit érdemes közelebbről itt megvizsgálni. Megkülönböztet egy állapotot az ébrenlét és az álom között félúton (hipnagóg terület). Ezt a "területet" sebesen változó formájú mértani szerkezetekkel, felhangosodó auditív észlelésekkel jellemzi többek között:
http://users.hszk.bme.hu/~pg429/tudatos/technikak.html

Ehhez hozzá kell rendelnünk az alábbi, alvásparalízissel foglalkozó oldalon Dixtroy hozzászólását:
http://www.crescendo.hu/taxonomy/term/45

"Általában kisebb mozgásokat végzel az álommal szinkronban, de ha nagyon intenzívvé válik az álom, akkor önvédelemből az agyad "lekapcsolja" a mozgást és a beszédet, hogy pl.: az álmodban átélt ordítós-üldözős jelenet hatására ne szaladgálj üvöltözve a lakásban vagy az utcán. Ha ez nem működik jól, akkor alvajáró leszel, ami szintén nem egy remek dolog.
...
Így ha ebben az intenzív alvási szakaszban (REM) az álomból felébredsz, teljesen normális hogy az alvásparalízis még egy ideig fennáll, hiszen az agyadnak el kell döntenie, hogy most akkor folytatódik az álom, vagy az ébrenlét következik. Ahogy senki sem alszik el csettintésre, úgy ne is várd hogy varázsütésre teljesen felébredj. Csak hiszed tehát hogy már ébren vagy, valójában még csak akkor térsz magadhoz. Nyomasztó az élmény? Meghiszem azt, hiszen általában a nyomasztó álmokból ébredsz fel."

Ugyanitt, Alvásparalízis rettegés nélkül cím alatt F.B. olvasó - szerintem korántsem merész - nézeteit olvashatjuk még:

"Az alvási paralízis nem feltétlenül jár rettegéssel. A szokatlan szituáció, a tehetetlenség (illetve annak érzete), és a jelenséget körülölelő misztikum miatt sokan önkéntelenül is rettegnek ilyenkor, de ez nem a jelenség, hanem egyéb tényezők függvénye.

Mind ismerőseim, mind a saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy van, aki egyáltalán nem fél alvási paralízis közben, bár az kétségtelen, hogy így vagy úgy mindenképpen kényelmetlenül érzi magát.
Az előfordulás aránya a lakosság körében szerintem megközelíti vagy eléri a 100%-ot. Ez persze csak tipp. Az ok, amiért ilyen ritkán hallunk róla hasonló az álommal kapcsolatos esetekhez. Az emberek jelentős része ritkán emlékszik az álmaira, pedig minden éjjel álmodik (bár van aki REM-ből felébresztve sem emlékszik semmire). Ugyanígy elfelejtheti az alvási paralízist, illetve reggel ha emlékszik is rá, elhessegeti magától, mondván csak álmodta."

Ehhez hozzávéve a körülmények hasonlóságait, vagy böngészve a kapcsolódó mítoszok, folklór, művészetek között, szerintem megnyugodhat minden érintett, ez egy természetes dolog (már amennyire a félelmet annak vesszük). És egyben kiváló lehetőség hogy ezt átalakítva, továbbfejlesztve elérje az illető a tudatos álmodást.

ezt én is figyelem egy ideje, ha valamire készülök hogy de jó lesz, biztos hogy rossz lesz végül. ha rosszra számítok, akkor meg jó. :)

szimpatikus kis csomag.

"Viszont ha a meglátott jövő ismeretében más döntéseket hozunk, mint anélkül tettük volna, az már hat a sorsunkra, amit innentől magunk írunk."
Na ezt kerestem én!
De a "látás" abból is állhat hogy képek formájában egyáltalán nem, viszont akár sok apró jelet, viselkedést összerakva és hozzáadva a kívánt "összetevőt", tudjuk/érezzük hogy ez automatikusan hova vezet, milyen pálya felé tart? Akárcsak ha el tudjuk képzelni? Na és itt kell lekűzdeni valahogy azt hogy előre igyunk a medve bőrére?

Kis kitérő: az a röhej egyébként hogy épp pár órája néztem meg egy Futurama (http://hu.wikipedia.org/wiki/Futurama) részt (IV/1. eredeti hang!) és abban véletlenül visszaugranak az időben 1947-be. Itt a főhősnek a lelkére kötik, hogy nehogy beleavatkozzon az éppen akkor élő nagyapja életébe mert az megváltoztatja a jövőjét, és akár el is tűnhet - ok ez a Vissza a jövőbe 1-ben is így volt már)
Persze egyszer csak úgy nézett ki hogy egy katonai dzsip elgázolja a nagyapját, úgyhogy védve egyúttal magát is, rohanva arrébb lökte az úton átsétáló fiatal nagyfatert :).

Szóval két külön úton is megkaptam a választ a kérdésemre pár óra leforgása alatt? Wow ez ám a véletlen, örülök! :)