Nem hiszem, hogy baj lenne, ha nem vagy büszke! A büszkeséget az teremti, amikor egy tulajdonságot, minőséget túlzottan felmagasztalunk a többihez képest és azt meglátjuk valakiben. Ha büszkék vagyunk, az utalhat arra is, hogy nincs helyén az értékrendünk, vagy érzelmi indíttatásból, érdekből, szubjektívan alakítjuk a véleményünket.

Például, amikor Anyuci büszke az édes kicsi lányára az iskolai fellépésen. Anyuci ilyenkor nem látja azt, hogy más gyerekek is jól szerepeltek, csak azt látja, hogy az Ő lánya milyen ügyes!
Ilyenkor valószínűleg büszke akar lenni a lányára, mert többnek akarja érezni Őt, mint a többi gyereket! - Vagyis a büszkeségét nem a valódi többlet keltette, hanem az egoja belülről manipulálta, hogy azt érezhesse! Teszi ezt azért, mert az ösztön arra hajtja, hogy ha mi többek vagyunk, akkor nagyobb eséllyel tudunk életben maradni, felnéznek ránk, hatalmunk van, nem veszünk el.

Ha viszont tényleg csak az Ő lánya lenne ügyes azon az iskolai fellépésen, akkor Anyuci értékrendjével van a baj, mert egy iskolai szereplést, az ahhoz szükséges képességeket más képességek felé emel, más képességektől fontosabbnak tart. Pedig lássuk be, nem azok a képességek a legfontosabbak!

Persze lehet, hogy Anyuci céljaihoz, a kislányára vetített elvárásokhoz szükség van azokra a képességekre, denem emelhetünk egy képességet sem a többi fölé! Valójában minden képesség, tudás egyenértékű.
Egy szubjektív értéket mi adunk nekik a saját téves értékrendünkkel, illetve kaphatnak relatív fontosságot egy-egy élethelyzetben.

Például a túlélő technikák, életben maradási módszerek ismerete a mai világban nem olyan fontos, mint az érvényesülés, önérvényesítés vagy önmagunkért kiállás képességei, de ha a világunkat hirtelen elöntené egy háború, vagy egy természeti katasztrófa, akkormegváltozna ezen képességek relatív értéke!

Végül pedig egy képesség, tudás bármily nagy is, ha hasra esünk tőle, az csak azt jelzi, hogy nem látjuk át a fejlődés rendjét, nem fogadjuk el a fejlődést mint természetes folyamatot. Ugyanis aki látja, hogy minden képesség sok gyakorlás, belső tanulás árán születik meg, az elfogadja annak természetes jelenlétét.
Nincs miért felnéznünk hát egy tehetségre, vagy egy tőlünk fejlettebb lényre, hiszen az Ő magasabb tudása, képességei, a befektetett munkájának a gyümölcse és nem egy csoda eredménye. Természetes, hogy ott tart, hiszen megdolgozott érte, és ezért nincs is mit magasztalni benne.

Ha megtanuljuk ezt a fajta gondolkodást és látásmódot, akkor nem fogjuk sem lenézni, sem felnézni a többieket, magunkat azért ahol tartunk, mégis mindenkinek látjuk a tulajdonságait, a szintjeit.

Kétségtelenül így van, de talán nem is az energiatakarékosság mértéke a fontos itt, hanem maga a szándék! Az, hogy aki részt vesz ebben a kezdeményezésben, az önmaga számára is kinyílvánítja, hogy fontosnak tartja a környezetünk védelmét, felelősnek érzi magát mindazért, ami körülötte történik a Föld nevű bolygón!

Ha a világgazdasági érdekek ellen tenni nem is tudunk, de a magunk egyéni szintjén sok mindent tehetünk. Ezzel a környezettudatos gondolkodással példát mutatunk gyermekeinknek, felvállalhatjuk haladó szemléletünket az ismerőseink előtt és egyszer talán a tömegek a zöld pártokra fognak szavazni az ideológiai alapú csoportosulások helyett.

Talán nem is a jobb vagy a bal közül kellene választanunk négy évente, hanem a tudatosság, felelősség, bölcsesség és a tudatlanság, hazugság, acsarkodás között!
Én az előbbit választom, minden 10 percben.

Jó ötlet a hetente új feladvány, azt hiszem hamarosan be is vezetjük!
Pont ma gondoltam rá, hogy a következő Hírlevélben még utoljára meghirdetem a jelenlegi feladványt és egy hétre rá eredményt hírdetek!

Lehetne azt is, hogy ha valaki eltalálja, az kapna ajándékba egy Sirály csomagot! Ezért már bőven megérné meditálni rajta!

A filmet nem láttam, de a tudatosan álmodó srácokkal leveleztem egy időben. Nagyon jó kis összeállítást készítettek a módszerről, örülök, hogy belinkelted!

Az egyik  írásomat ki is tették a tudatos álmodásról a Tapasztalataik rovatba.

Aki neki szeretne fogni a tudatos álmodás gyakorlásának, de a cikkben említett módszereket túl intenzívnek tartja, próbálja ki az alábbi hét napra bontott módszert:

"Indulásként olyan napi rutint kell kialakítanod, amely segít az álmodásban. A legfontosabb tényező most az álmodás iránti vágyad, valamint a bizalmad, hogy - mint bárki más - képes vagy az álmodásra és a visszaemlékezésre.

Kezdetben az első szintre összpontosítunk: az elalvás előtti időszakra. Itt létrehozunk egy egyszerű sablont (a napi rutin alapját), amelyet „pszichológiai eszköz"-nek hívok. Ez a sablon egyfajta „megismerési technika". A sablon úgy kezdődik, hogy az ágyad előtt állsz." >> Olvasd tovább!