Esztivel beszélgettünk ma este az elakadásáról. Meséltem neki Bea tapasztalatát és rögvest tanácsoltam, hogy menjünk végig ezzel a módszerrel a dolgain, hátha megleljük az elakadásának az okát.
A következőket tettük:
- Vállald be, hogy rendkívül őszinte leszel most magadhoz! Jöhet bármilyen válasz, felismerés, akár olyan is, ami megborít, amitől veszítesz, ami fájni fog.
- Tedd fel magadnak a kérdést: Mivel nem mertem szembenézni? Mit kerülgetek, mint macska a forró kását?

És lőn csoda! Egyből tudta a választ, ki is borult tőle.
A módszer tesztelve. Működik! : ))

Nos ilyen részletességgel és mélységben nem csak ezt a dolgot nem látom, de ez a fajta Tanító - Tanítvány kapcsolat rendszer is új számomra. Eddig én leegyszerűsítettem oda, hogy vagy akar fejlődni önszántából, vagy nem érett még meg rá!
Persze ez valószínűleg az én lustaságomból fakadt, ugyanis nem akartam küzdeni azokért, akik még nem vállalják teljes mellszélességgel a fejlődést. Úgy voltam vele, az Ő érdekük, nehogy már én sakkozzak azon, vajon miként lehet rávenni, hogy megnyíljon, akarjon?

Ebből is látszik, hogy Benned sokkal nagyobb a vágy, elhivatottság a tanításra, segítésre!

Még átolvasom párszor amiket írtál, hátha ragad rám valami belőle! :)
Köszönöm!

Istvánról nem sok információm volt korábbról, nem is emlékszem már, mikor oktatták a suliban?! :)
Ahogy írod, minden érzékelés gyakorlat előtt igyekszem kidobálni az előítéleteimet, megszabadulni a falaktól, mert még a léleklátós időszakomból tudom, mennyire befolyásolják ezek a tapasztaltakat.

Itt is megtettem, ráadásul amíg vártam, hogy bemehessek (másfél óra), a bazilika - szerintem István minőségű - energiájára voltam rákapcsolódva. Így azt gondolom, az érzékelésem eléggé ki volt hegyezve és előítélet sem volt bennem több, mint szokott lenni.

Előtte egy héttel pedig Fehérváron tisztán éreztem a kalocsai hermában István rezgését, ezért nem hinném, hogy nagy előítélettel lennék felé.

De azért megnézem még egyszer a Jobbot, ha megint arra járok!

A tanfolyamon túl vagyunk, eltelt 2 hét, tanulságos volt visszaolvasni a hozzászólásokat.

Miután többen hozzászólásban vagy magán levélben jól lecsesztek, hogy miért merek pénzt kérni egy tanfolyamért, igyekeztem mindenkinek válaszolni, megértetni a saját álláspontomat.
Az egyik válaszomban még annak a lehetőségét is megpendítettem, hogy ingyen is el lehet jönni a tanfolyamra.
Bevallom, kicsit félve írtam oda, attól tartottam, hogy annyian fognak jelentkezni, el se fogunk férni a nagy teremben!

Az eredmény:

1. Senki nem keresett meg utána, hogy szeretne ingyen eljönni!
2. Összesen 5-en jelentkeztek a tanfolyamra, ebből ketten nem jöttek el, még csak nem is szóltak, hogy mi változott! - ennyit a felelősség vállalásról.
3. A három résztvevőből kettő a barátom.

Kérdezte korábban Gábor, hogy miről szól nekem ez az ügy, mit tanulok belőle. Elmondom:

1. Nem kell megsajnáljak senkit se, oka van a szenvedésének és ezen a külső segítség nem segít. Az első hatékony lépést a megoldás felé csak Ő teheti meg, ez pedig a hibáinak felvállalása és igaz elköteleződés a belső változás felé.

2. Ezért van az, hogy aki nem akarja, azt se ingyen, se pénzért nem lehet kisegíteni a bajából! Nem az ingyenesség a valódi kérdés itt, ezt csak azért hozzák fel a szenvedők, hogy legyen mire fogni, miért nem kezdett el már komolyan változni!
Ha ingyen megkapnánk minden segítséget, akkor is csak azok indulnánaak el az úton és változnának, akik hajlandóak fizetni is érte. Ai pedig hajlandó, annak megadatik.
Vagyis ha valakinek nincs pénze valamire, akkor az első fontos kérdések, amit fel kellene tennie önmagának: Valóban akarom ezt? Tényleg szükségem van rá?

Egyébként, ha valaki csak az ezeket a hozzászólásokat elolvassa és elmélyül bennük, már azzal egy fél tanfolyamra való tanítást kap ingyen!!

3. Ha valaki a felelősségvállalás hiánya miatt került bajba, az ugyan miért viselkedne másként a segítőivel?! Jelentkeznek, megígérik, hogy eljönnek a tanfolyamra, aztán egy szót se szólnak, hogy mégse jönnek.
Rengeteg tanfolyamot tartottam már és máskor mindig szólnak, ha nem tudnak eljönni. Még arról is, hogy 10 percet késnek!

4. Talán nincs is akkora szükségük a pénz kapcsán önismereti okításra! Vasárnap például elmaradt a "Munka, pénz az önismeret tükrében" című előadásom, mert megint csak 2 barátom jött el. Ezek szerint mindenki jól áll anyagilag vagy legalább képben van, hogy miért nem. :)