22 éves vagyok. Kb. két éve léptem a spirituális útkeresés ösvényére. Előtte éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem volt egyensúly abban amiben hittem, amit gondoltam és amit tettem. Ez egyfajta depresszív hangulatot eredményezett, már azon voltam, hogy felkeresek valakit, aki segíthet ebben. De aztán úgy alakult, hogy megismertem a páromat, akivel azóta is boldogan és harmóniában élünk. Olyan családból származom, ahol nem volt mindennapos a szeretet kimutatása. Anyagi szinten mindent megkaptunk, viszont a kedves szavak, bátorítások, beszélgetések elmaradtak. És valahogy ezáltal be volt zárva a szívem. Én sem tudtam róla, csak amikor végre megnyíltam. A párom pont egy ellentétes családban nőtt fel, így az ő hatására képes voltam megnyílni és szeretni őszintén és feltétel nélkül. Azóta úgy érzem hatással vagyok a családomra is. Igaz, eléggé elzárkóznak a témától, de már az is haladás, ha végighallgatnak.
Mindig foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme. Nem volt senki a környezetemben, aki ezzel foglalkozott volna, ezért magamban agyaltam és filozofálgattam. Kikövetkeztettem, hogy ha a fizikai lét, az evolúció is fejlődik, akkor biztosan a léleknek és a szellemnek is ez a feladata. Aztán utánaolvasgattam a dolgoknak és bebizonyosodott. Aztán fény derült arra is, hogy minden gondolatunk, tettünk visszaüt saját magunkra, ezért érdemes "viseltetni" magunk iránt. És hogy minden tudást saját megtapasztalásunk által szerzünk meg-bár szerintem sokat lehet tanulni mások hibáiból is.
Mióta tudatosan élek sokkal misztikusabb és mégis egyszerűbb az élet. Egyszerű, mert úgy gondolom, hogy ha észreveszed a jeleket, akkor kellő biztonsággal és hittel tudsz dönteni és elkerülheted, hogy a sorsnak kelljen beavatkozni. Ha lépést tartasz a fejlődéssel, akkor nincs mitől tartanod. Egyedül a változásban találhatod meg a biztonságot. Másrészt viszont ez egy nehezebb út is, mert egyre fogékonyabbá és érzékenyebbé válsz mások iránt is. Nemcsak a pozitív dolgokat, hanem a negatívat is sokkal intenzívebben éled meg. De én ezt szeretném, mert ez a fejlődés útja. Ez életünk értelme. Semmiféle hitben nem találtam logikát. Én három dologban hiszek: a szeretetben, a szabadságban és önmagamban.
A boldogság kulcsa számomra, hogy azzal töltöm az időmet, amit/akit szeretek, mert szabadon dönthetek. Munkában is olyat választottam, ami érdekel, amit élvezek és amiben kifejezhetem önmagam. Fotózok. A jó párkapcsolat titka is a szabadság. "Ha elengedem, visszajön." És, hogy mellette önmagam lehetek és ő is mellettem. Továbbá az önzetlen feltétel nélküli szeretet, tisztelet és a jó kommunikáció.
A közvetlen környezetemnek igyekszem nem gátolni az életét, ha valaki segítségre szorul, szívesen segítek. Minden nézőpont kérdése, és hogy elfogadjuk e a másikat.
Továbbá a legfontosabb (amellett, hogy az "én" szót hangoztassam a legkevésbé) hogy higgyek magamban, képességeimben, az álmaimban és ha valaki azt mondja, hogy ez úgysem sikerülhet, ne hallgassam tovább, mert minden lehetséges. Hit, kitartás és szorgalom kérdése. Nem is tudom, ki mondta, talán Mohamed Ali, hogy a lehetetlen nem tény, hanem vélemény.

Úgy érzem, hogy harmóniában élek önmagammal és a környezetemmel, bár sokat kell tanulnom még. Ez nem hullik az ember ölébe. Ezért is minden nap tenni kell. De az eredmény mindent igazol.
Szeretem, ha minden napom más-amellett, hogy én is minden reggel felkelek és 9től 5ig dolgozom. Érdemes minden nap lehetőségeit kihasználni és úgy élni, mintha az utolsó lenne...