másfél éve deréktáji problémáim vannak, erről szeretnék kérdezni, hogy mi oka lehet.
2007. december 30-án (eléggé fájdalmas volt, ezért emlékszem rá konkrétan) mosás közben hirtelen kiegyenesedtem, és olyan fájdalom nyilallt a derekamba, hogy alig bírtam a szobába bemenni. Egy napig szenvedtem, utána orvos: erős lumbágó. Pihentem egy darabig 2-n nem mentem dolgozni, a főnököm oda volt a boldogságtól, de nem jó értelemben. Márciusig bírtam dolgozni, körzeti orvos, kivizsgálások, továbbra is fáj a derekam csípőtájékban. Egy vizsgálat után kezdtem érezni, hogy erősen zsibbad a lábam. Másfél hétre rá jött a diagnózis: gerincsérv az alsó 4-es csigolyánál. Egy hét kórház, infúziókúra, utána egy hónap táppénz. A főnököm a felmondást fontolgatja, aminek én csak örülök. 2007 őszén súlyos betegséget diagnosztizáltak a férjénél, azóta a munkám megduplázódott, minden már azonnal kellett neki, de jó szót nem kaptam érte. Május elején mentem vissza dolgozni, és férjemmel ekkor találtuk meg a lakást, amit végül megvettünk. A beköltözés jól sikerült, bár a takarításnál nem tudtam segíteni, mert a főnököm egy percre sem engedett el. Júliusban felújította az irodáját a szabadsága alatt, festés új függöny, új irodai széket kaptam, de egy hetet bírtam dolgozni. Úgy éreztem, ebben az új irodában már nincs semmi keresnivalóm. Felmondtam. Ő csak húzta halasztotta, alig akart elengedni, mire elmentem táppénzre és sikerült kikényszeríteni belőle a felmondást augusztus végére. Alig egy hónap múlva, mikor találkoztam a régi ügyfelekkel, mindenki azt kérdezte, "mi történt velem, hogy olyan jól nézek ki?" Én csak azt válaszoltam, hogy "felmondtam".
A derekam, igaz időszakosan, sok hajlongás után, de még mindig fáj, és a lábam zsibbad. Időnként előfordul, hogy a bal lábam nem mozog úgy ahogy kéne, gyengébb a másiknál.
A barátnőm 2008 tavaszán elvitt egy látó asszonyhoz, aki azt mondta nekem, hogy látja a gerincsérvet, ami nem nagy, tornával eltüntethető, de lát egy idegbecsípődést is. Meg a két térdemen kicsi porcleválást.
Továbbá 2008. nyarán derült ki a 12 éves fiamról, hogy nem magatartászavaros, hanem Atípusos autista.
Mellesleg ezen év tavaszától férjemnek új munkahely, nemzetközi buszsofőr, alig van itthon, állandóan úton van. Nyakamban család, munka, két gyerek, egyebek. Állandóan rohanok, reggel lerakom a két gyereket az iskolába, megyek dolgozni, este felveszem őket, otthoni házimunka. Utána másodállás: ékszerkészítés, gyertyadíszítés, regényírás.
Ezek után szeretném kérdezni, mi lehet az oka betegségemnek?
Gyöngyi