Sziasztok!
Érdekes ez a lelki társ téma...ahogy olvastam a hozzászólásokat, elgondolkodtam.....mi van akkor ha az embernek a párja nem a lelki társa!? Ezt úgy értem, hogy minden jó és minden szép, a kémia is nagyon jól működik, na DE az a bizonyos "hab a tortán kis cseresznyével" hiányzik! Akivel kapcsolatba lépünk, mindenképp van feladatunk?
Más: Nekem volt egy 3 éves kapcsolatom, és akkor úgy éreztem, hogy az a minden és pont. A rózsaszín lufi viszont kipukkadt, és miattam! A szakítás előtt fél évvel elmentem egy jósnőhöz a munkám miatt....és a jósnő azt mondta, h szakítani fogok az akkori párommal, és a munkámban is változás lesz! Na én akkor abban az élethelyzetben egyiket sem tudtam elképzelni! Áh ez biztos nem így lesz, hát együtt tervezzük a jövőnket, a munkámat szeretem....stb. És ahogy telt-múlt az idő a párom munkahelyet változtatott, és az új munkahelyén megismerkedett ugye jó pár emberrel. Nekem pedig volt egy megérzésem egy lánnyal kapcsolatban, hogy ő többet is akar a barátomtól(többször hazavitte, sokat segített neki stb.) .... és már annyit kattogtam ezen, hogy a végén megcsalt vele :) Én kis hülye mondanám, hiszen ha nem agyalok annyit, és nem bántom akkor lehet h még mindig együtt lennénk! De szívből örülök, hogy nem így van, mert az elmúlt 2évben annyi mindent tanultam, hogyha vele maradok biztos h nem történnek meg velem "rossz" dolgok! (amik ugye nem is rosszak, mivel a mi érdekünkben történnek, a fejlődésünk érdekében). Visszatérve .... a szakítás után azt hittem nem lehet rosszabb...és bejelentették egyik hétről a másikra, hogy megváltozik a beosztásom...vagy elfogadom amit ajánlanak, (ami rosszabb volt) vagy elmegyek! Én kerestem, és találtam egy jobb munkát....
Mennyire kell hinnünk a jósnőnek?! hmmm
A lelki társra visszatérve...akármennyire megbántott és elárult az a fiú engem, én egyáltalán NEM tudok rá haragudni, lehet h azért mert ő is egy lelki társ volt!? A családom és a barátaim szidták őt, stb.. és hülyének néztek engem amikor megvédtem, és kikértem magamnak h a jelenlétemben ne beszéljenek ilyen hangnemben Róla! Sok jót kaptam tőle, és én csak erre tudok gondolni! És képzeljétek még a lánnyal is akartam találkozni h lássam, érezzem a kisugárzását! :) Nem tudom megmagyarázni de volt egy nagyon erős belső érzésem, hogy látni akarom azt a lányt! Mondtam is a fiunak és ő mondta h ez nagyon nem jó ötlet! Aztán rafkósan úgy alakítottam a dolgokat, hogy összejöjjön a találka persze "véletlenül"! na erre már végképp kiakadtak a barátok...
De nagyon pozitív volt...minden! beszélgettünk, nevetgéltünk...rajtam kívűl mindenki zavarban volt (ők ketten) ! A találkozás után a lelkemben nyugodtságot éreztem, tudjátok mit? Mint amikor "felnevelsz" egy virágot amit nagyon szeretsz, és neked ugy hozza az élet h el kell menned, de őt nem viheted magaddal, és egy olyan emberre kell bíznod akinél tudod h jó helye lesz! Na én valami ilyesmit éreztem! :) A lánytól aznap este mikor találkoztunk (a volt barátommal közös lakásunkban) kaptam egy smst hogy örül h megismerhetett és nem hétköznapi a viselkedésem, és nem is érti, azt hitte majd megtépem :D és h sok boldogságot kíván nekem az életben!
Bele gondoltatok, hogy ezt egy olyan ember írta nekem akivel az én nagy szerelmem megcsalt!?? HMM nagyon durva ....egy "átlag" ember számára...főleg aki nem foglalkozik spirituális dolgokkal! De én tényleg azt kívántam h boldog legyen ha már velem nem jött össze! Mellesleg azóta is együtt vannak :)
Valószínű hogy nekünk előző életünkben is volt dolgunk egymással, amit sajnos ebben az életben nem sikerült megoldani....
Lehet h annyira nem ide illőt írtam, de köszönöm, hogy megoszthattam! :)
Üdv
