Azt amit akarok! ;)

De most komolyan...
Ha elképzelek valamit,azzal lekorlátozom a végtelen lehetöséget hogy olyasmit lássak az ,,út végén" amihez a jelenlegi tudatszinten ,,túl kicsi" vagyok.
Tehát inkább nem a célra(amiröl különben nem tudok semmit..)koncentrálok,hanem az ,,útra" amit most járok.

Ez a futásra emlékeztet egy kicsit.
Ha úgy indulsz neki hogy elöre eltervezed hogy mennyit fogsz futni,és elötte tartasz egy kis terepszemlét,már attól elmegy a kedved hogy mekkora nagy távolság,és ezt mind végig kell futni.
Ha ez nem is vette el a kedved attól hogy elindulj,akkor is futás közben csak arra tudsz gondolni hogy mennyi van még hátra.
De ha úgy futsz hogy futsz magáért a futásért,és nem gondolsz a célra akkor maga a futás válik céllá,és én döntöm el hogy hol lesz az út vége.

Amikor azt olvasom hogy valaki itt már elérte a megvilágosodást,sajnálom egy kicsit.
Mert aki már elérte azt a végsö állapotot ahonnan nincs tovább,akkor mi van...? ;)
Én pl.nagyon élvezek minden új felismerést,és élvezem ahogy együtt ,,bandázok" és ,,növekedek" a ,,kispajtásaimmal".

Üdv!Erika

Szerintem a balhés kedvü kispajtásaink csak addig találják meg a számításaikat itt,amíg ebben partnert találnak maguknak.
Aki partner ebben,az is cinkos,még akkor is ha elmondása szerint ez nem jelent számára örömet.
Csak a mazochista élvezetet nem ,,illik" beismerni még saját magunknak sem....az olyan izé... :)

Tehát amíg ennyi ,,kiskakas" van köreinkben szerintem nem kéne elvenni tölük a lehetöséget hogy:jól megmondják a magukét mindenkinek! ;)
Èn személy szerint nagyon sokat tanultam a most kialakult csetepatékból,és hálás vagyok érte.

Itt legalább ha ilyen áron is,megtanulhatjuk hogyan kezeljük a konfliktust,jól jöhet még ez a tudás a való életben....
Egyébként nekem is feltünt hogy vannak köztünk olyanok akik ha olyan hozzászólást látnak amibe beleköthetnek,csapnak is le rá ,,mint tyúk a takonyra" :)s kérdeznek,és kérdeznek...és kérdeznek,amíg úgy megkavarnak hogy azt sem tudod hogy most van.Ha nem Vagy észnél,és hagyod Magad összezavarni.....Ezért nyitottam az ezelötti blogot. ;)
Persze lehet hogy vannak akik engem is bajkeverönek látnak,nincs kizárva hogy nem maradt ki ebböl a témából az én személyem sem,de engem nem zavar és nem is befolyásol hogy kiben milyen benyomást keltek.

Üdv!Erika

Ez a beszélgetés már kezd lesüllyedni a vita,a véget nem érö érvelések szintjére,ezért inkább most abbahagyom.
A véleményem ott van az elözö hozzászólásimban,olvasgasd ha van kedved,nem tudok mást mondani és nincs értelme csürni csavarni azt amit már leírtam egyszer.

Pá!

Ez lenne az élet?
Bár a ,,bármi" szó alatt nem tudom hogy mire gondolhatsz,lehet az bármi. ;)
Aki nem a Te szájízed szerint él Kati az nem él!?

Szerintem jogom van a saját életemet élni,még akkor is ha vita kerekedik egy egy tulbuzgó embertársammal aki tudni véli hogy az én mivel töltsem el a fizikai létem ebben az életben.

Kedves Kati!
A saját életem nem unalmas számomra.
Ha az az életet élném amit Te korlátok közé szorítva életnek nevezel,akkor biztosan unalmas lenne. :)))))
Inkább megengedem magamnak hogy elcsábuljak az élet minden meglepetésének amit tartogat számomra. ;)
De köszönöm hogy szíveden viseled a sorsomat,de én inkább folytatnám a járatlan utat. ;)

Üdv!Erika