A ,,rossz elválás" emléke maga a megbántottság.
Èn is pontosan erröl beszéltem hogy elöször belülröl történik a feloldás,és szerintem bármiféle technika hatástalan ha nincs mögötte megértés.Ha már átlátom a történet értelmét akkor pedig már nincs is szükség belsö oldásra mert maga a megértés az aminek a következménye hogy megbocsátok.
De.Mint minden ami belülröl azaz láthatatlanul történik az feltétlenül meg fog jelenni a fizikai szinten is,és olykor aktívan veszünk részt magunk is ezekben az eseményekben.Hiszen ezért létezünk mi magunk is fizikai megjelenési formában.Ha elég lenne csak a belsö munka akkor mi szükségünk van az anyagra!?
Igen is oda kell mennünk,vagy felemelni a telefont ...tenni valamit fizikailag,persze ha a belsö hang azt mondja ,,most alkalmas"(Aditivel egyettértek..) és lehet hogy Hellinger sokra vitte és ezért minden elismerésem de az ö technikái számomra nem bírnak akkora értékkel mint a saját megtapasztalásom,vagy bárki más technikája vagy megtapasztalása.

Azért kaptuk ezt a lehetöséget hogy fizikai formában vagyunk hogy a fizikai világban is cselekedjünk,és nem pedig mozdulatlanságba kényszerítve a testet szellemi szinten legyünk aktívak.Persze az is kell a szellem aktivsága,de az elmélet után minden esetben jön a gyakorlat és a gyakorlati eredmény az ami bizonyosságát adja a lelki munka hatékonyságának.

Üdv!Erika

Szia!

A figyelemelterés a rossz érzéseinktöl lehet hogy régen megoldást jelentett de úgy látom a mai ember egyre érzékenyebb és nem jönnek be ezek a ,,vicces filmes" figyelemelterélési mesterkedések. :)
Söt! Egyre csak jobban érezzük ezeket az érzéseket amiktöl éppen szabadulni vágyunk.

Ha már minden menekülési kísérlet kudarcot vallott akkor nincs más megoldás csak hogy foglalkozzunk vele.Persze az ember ösztönösen másoktól remél segítséget és minden ugynevezett segítség eredménytelen.
Jól látod hogy csak önmagadra számíthatsz de nem tudod hogyan...hiszen akiknek ez a ,,profik" ök sem segítettek.
Mégis írtál az oldalra és jól tetted,mert itt olyanok véleményével is találkozhatsz akik nem spiri tanácsadásból élnek viszont inspirálhatnak,ezért osztanám meg a saját megélésemet.

Most indítottam egy blogot a megbocsátásról,mert ez a saját legfrissebb élményem.
Hiába láttam magam körül a rendet és a szépséget meg hogy a dolgaim szerencsésen alakulnak,mégsem éreztem magam jól a börömben.
Aztán egy hírtelen ötlettöl vezérelve meglátogattam egy olyan ismerösömet akivel rosszban váltunk el már majdnem egy éve.Aztán felhívott a férj is és bocsánatkéréssel kezdte...
Ettöl az élménytöl sokkal könnyebb lettem,de éreztem hogy ezt folytatnom kell.
Ma felhívtam megint valakit akivel legalább másfél éve nem beszéltem....akkoriban nagyon kitolt velem,és jó lehet hogy magamban már régen megbocsátottam de gyakorlatilag semmit nem tettem.
Ahogy ezt megtettem éreztem hogy a másik megkönnyebbül és az én gerincem is egyenesebb lett.Jobban érzem magam töle.

Most az a tervem hogy folytatom a lelki nagytakarítást és most mindenkit ,,elöveszek" felveszem a kapcsolatot azokkal akikkel kellemetlen élmény az utolsó emlékem.

Ha megszakítok mindenféle kapcsolatot azokkal akik ártottak nekem és fizikailag biztonságban tudom magam a hozzájuk kötödö negatív élmény emléke egy láthatatlan energia ami él mindaddig amíg ezt az energiát fentartom/éltetem.De azzal hogy megbocsátok és ezt nem csak belül hanem egy gesztussal teszem akkor az utolsó emlék energiájának elvágtam a tápcsatornáját,és ez olyan mint ha a ballasztoktól szabadulnék meg.

Figyeld az érzéseidet,és ne add át az életed irányításának jogát senki másnak még akkor sem ha úgy tünik jobban tudja hogyan keveredj ki ebböl az állapotból mint Te.Mert mindanyian magunknak kell kormányosa lenni a saját életünknek és ha nem Vagy olyan sikeres ,,kormányos" mint a másik ez nem azt jelenti hogy a Te ,,hajódat" jobban fogja irányítani...

Üdv!Erika

Szia Gréti!

Ùgy látom mindenki leírta a saját megélését,és ebböl kiderült hogy ez nem olyan globális amilyennek gondoltad.Persze ha a saját környezeted nézed ezt látod hogy a változások felgyorsultak mert az amit bármilyen módon érzékelsz Magad körül az Rólad/Neked szól.

Ezt az idézetet nem is olyan régen osztotta meg egy önmegvalósitásos társunk a facebook-on.
Ö akkor ezt érezte igaznak.
,,"Sokszor nehéz elfogadnunk, de semmi nem egyik pillanatról a másikra történik. Nem ébredhetünk egyszer csak arra, hogy egy nagy fa áll a kertünkben, mert a fizikai világban mindig folyamatok zajlanak.

Minden cselekedetünkkel egy magot ültetünk el az életünkben, ami valamilyen pozitívumként vagy negatívumként mutatkozik majd meg.

Egy mai jótettünk később áldásként jelenik meg, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá." (Yehuda Berg)"

Én pedig éppen akkor éltem meg egy olyan változást ami hírtelen jött és mindent a feneke tetejére fordított egy pillanat alatt.(erröl írtam a ,,várakozás" c.blogban)....na és persze belekötöttem az idézetbe...:P

Aki benne van a változások forgatagában éppen az nem tud olyan közhelyesen beszélni róla mint az egyik hozzászóló is,a változások mindíg felkavarnak összezavarnak,elbizonytalanítanak.
A változás olyan mint egy vihar.Tombol,összekavar dolgokat,és lehetsz bármilyen tudatos lehetetlenség mozdulatlanul állni még akkor sem ha Te Vagy a ,,legerösebb fa".

Éppen tegnap tudatosult bennem az hogy mit is müvelek éppen.Kapaszkodókat keresek a változások bizonytalanságában.A primitív emberi ösztön ösztönös reakciója....és amibe kapaszkodnék azt látom hogy az mind bizonytalanabb nálam.(bár még rosszabb ha erösnek látnám azt ami nem az és azt ragadnám meg kapaszkodónak...)
Félelmetes rájönni hogy az ember egyedül van és az úgynevezett biztonság ami nem csak fizikai jellegü mozgásban van.
Azt gondolom hogy a változások folyamatában tudjuk a leghatékonyabban kifejleszteni azt a képességünket a belsö eröt.Vagy kidönt minket a vihar....

Szeretettel!Erika

Ezt a blogot akkor írtam amikor ezt éltem át.
Amikor érzed hogy történni fog valami ami felbolygatja a már poshadásnak induló állóvizet ami persze nyugis és kiszámítható de mint ha minden állna és nem látok az egészben több értelmet annál hogy csak létezem.Ez a mókuskerékben való menetelés már nem igazán inspirált...

Bocsi Kati amiért a facebookon megcáfoltam azt az írást amit beidéztél!
Csak akkor állítok valamit ha biztosan tudom hogy igazat állítok,és általában erre tapasztalás utján jövök rá.
Az történt ugyanis hogy elcsúsztam a munkahelyemen a vizes padlón egy üvegpohárral a kezemben ami széttört és úgy elvágta két ujjamat hogy azonnal müteni kellett.Ez volt március 21-én...Szerintem nagyjából érzékelhetö hogy ez egy hirtelen változás amit úgy éltem meg hogy nem készakarva bár az igényem meg volt rá a mókuskerékböl kikeveredjek...(kirepüljek;)
Egyszer csak kívül vagyok a keréken és nem bírom felfogni,azt hiszem hogy még mindíg menetelnem kell...pedig már nem is szabad.Az orvos azt mondta hogy bent kell maradjak egy éjszakára...amitöl teljesen kiakadtam és nevettem a helyzet abszurdításán,hiszen én csak bejöttem hogy lássák el a sebemet,számolva azzal hogy ezt varrni kell (ezért döntöttem úgy hogy a kórházba kell mennem)...aztán amíg ezzel a ténnyel próbáltam azonosulni meg azzal hogy 3hétig nem dolgozhatok.....sorozatlövésben jöttek a meglepetések...közölték hogy müteni kell,és már jött az aneszteziológus,mert a mütét altatásban lesz...és már tolták be az ágyat...még csak nem is tolószéket pedig azt is túlzásnak tartottam volna mert menni tudok,de a mütéthez le kell vetkeznem...
Aztán nem 1-2 hanem 4napot voltam kórházban,és nem dolgozhatok 6hétig.(elsö nekifutásra...mert a munkák amiket én végzek,nos ezeket úgy tünik 2x6 hétig nem csinálhatom)

Nos remélem sikerült átadnom valamelyest amit átéltem,és én ezt hírtelen mindent felforgató változásnak éltem meg.
Ez egy igen látványos és akár negatív történésnek is betudható történet,de azok a sebek az ujjaimon amik elenyészö a történet összes pozitív aspektusa melett.
Biztosan tudom hogy a balesetem a legprofibb módon történt,ha ezt elöre eltervezem hogy beáldozom valamelyik testrészem akkor soha ennél optimálisabb mód és körülmény nem jutott volna az eszembe.
Tudom,érzem hogy védve vagyok,és most még inkább mint ezidáig az életemben valaha.
Már ez a második nap(tegnap volt az elsö)amikor ,,véletlenül" olyasvalakivel találkozok aki segít éppen a megfelelö idöben és helyzetben.
Nem szabad vezetnem,és ma mégis merészkedtem.Mint egy tilosban sántikáló érzéssel indultam útnak,tudván azt hogy nekem most nem szabad...és ha valami baj van mindenképpen engem tesznek felelössé.ìgy már nem éreztem a vezetéssel járó szabadság érzését...
Leparkoltam a kórháztól egy kicsit messzebb hogy elkerüljem az ott sürüsödö autoforgalmat,meg a fizetös parkolókat,beálltam egy ház alatti parkolóba,és amikor megyek vissza látom hogy jó szorosan rámáltak...de ki?Èppen olyasvalaki akit ismerek ahol én is lakom...és ez egy másik városban van..
Segített kiparkolni.Más esetben ez nem jelentett volna gondot számomra mármint kiparkolni,csak így rokkantan...
Az égiek most még arra sem adnak idöt hogy a megoldáson izguljak...Szerintem csodálatos,és ezek azok a csodák amik számomra eröt adnak,és az mellett szólnak hogy még a legapróbb dolgaink is fontosak a segítö hatalmak számára!

Nincsenek fájdalmaim pedig úgy tünik ennek fájnia kéne természetszerüleg,ezért adták a napi 6 fájdalomcsillapítót amiböl nem vettem be egyet sem a kórházban.Ennek az az üzenete a számomra hogy a fájdalom az önmagunk ellen vívott harc.

Bízom benne hogy ez megélésem,az ezzel járó összes plussz nem csak az enyém marad!

Üdv!Erika