Az ,,író" kiléte észrevehetetlen mindenki számára.
Csak annak tünik fel minden kétséget kizárólag aki maga is él a szolgálataival. ;)

Mindennap tudok örülni Neked! :)

Erika Szeretettel!

Elöször is sajnálom hogy a hozzászólásom ennyit váltott ki Belöled... :P
Bár kissé magasröptü a téma amit próbálok kifejteni,ezért picit tartottam is töle hogy nehezen érthetö lesz.

A kérdésedre válaszolnék ha tényleg érdekel,és nem csak meddö szócsata a szándékod ami arra megy ki hogy felhívd Magadra a figyelmet. ;)

Honnan jön a felismerés?
A felismerés számomra olyan igazság ami csak van.
Nincs iránya,nem jön és megy.
Az igazság az csak van,és a tied lehet ha beengeded.
S hogy hogyan ér el Hozzád azt egyedül Te döntöd el.

Hü!Ez nagyon jó feltevés!...állítás..?;)

Mert hogy ha nem azt tesszük ami meg van írva érezhetö hogy az energiaáramlás már nem az igazi.
Ez persze csak egy kezdeti stádium,amit ha nem veszünk figyelembe fizikai jelzésben mutakozik,és ha ez sem elég hogy vegyük az adást akkor mutatkozik meg tragédiaként megélt élethelyzetben,illetve fizikai betegségben.
Olyan mint ha az árral próbálnánk szemben úszni.
Körülbelül olyan érzés ha ,,ellene úszunk" a saját szerepünknek.
Ha pedig ,,jól" viselkedek látszólag a megterhelö fizikai tevékenység sem fáraszt el,hanem sokkal inkább feltölt engem.

Olyasvalaki aki a saját forgatókönyvére ráhangoltan él,az boldog ember,fizikailag aktív,a teste egészséges.(már ha ez van a forgatókönyvben...:P )
Úgy tünik mindent elérnek amit csak akarnak,pedig a titok nyitja hogy az akaratuk megegyezik azzal amiért idejöttek.
Írigyeljük öket,és megpróbáljuk leutánozni az életüket azt remélve hogy ha követjük,vagy lemajmoljuk öket akkor mi is éppoly boldogok lehetünk,és sikeresek az életben.
S ilyenkor ártunk önmaguknak a legnagyobbat,hisz nekünk is van saját forgatókönyvünk,de mi azt nem is akarjuk megismerni,hisz mi olyan életet akarunk élni,olyan szerepben parádézni amilyen ,,müsorszám" már ismert a számunkra,és elnyerte a tetszésünket. :))

Bevallom ez a felismerés,mármint hogy minden elöre el van rendelve az ember életében kissé elkeserített.
Mert most mi vaaan?Mégsem azt teszem amit én akarok? ;)
Ha ,,jó kislány" leszek és teszem szépen ami meg van írva a génjeimben,akkor is ha ezzel sok meg nem értéssel szembesülök is ( a társadalmi,erkölcsi elvek a jóról és rosszról pl.)
akkor boldog lehetek.
Talán ez a boldogság kulcsa amit keresünk!?
S a szabad akarat pedig arra vonatkozik-e hogy tehetek én bármit,szabadon dönthetek hogy nem a saját életemet élem hanem azt amit én jónak/jobbnak gondolok (a fentebb említett okból kifolyólag)
de akkor vállalnom kell a következményeket...?Hm? :P

Üdv!Erika

Nem baj.
Én úgyis olyan ritkán meditálok hogy legalább ez inspirál hogy legalább ilyenkor csináljam.
Máskülönben rendes Töled Zsuzsa hogy megengeded. ;)

:)