Kedves Kati!
2011. aug. 25. csütörtök 21:53
/Betegségek lelki oka/
Nevezd ahogy tetszik.
Elszomorít hogy Nálad minden beszélgetés vádaskodásba torkollik....
Egyébként nekem is javasoltad a gyerekszülést mert úgy érezted hogy nem élek.
Több alkalommal is.
De a örömmel olvastam ezt a hozzászólásodat miszerint tiszteletben tartod a saját döntésmet hogy hogyan éljem az életemet,illetve nem életemet..;)
Szerintem ha azért szülünk gyereket hogy valamiféle betegségtöl így akarunk megszabadulni,vagy mert magányosnak érezzük magunkat,vagy mert azt reméljük így élünk teljes életet,vagy bármilyen elöny,vagy érdek vezérel bennünket,vagy csak azért mert nem akarunk kilógni a sorból,és egyébb okokat találunk amiért felturbózzuk a gyerekszülésre való igényünket akkor ott nagyon sántít valami szerintem.
Már akkor is egóbol ered a vágy ha találunk rá ép kéz láb indokot hogy miért akarunk gyereket.
Mert az egónak kellenek az érvek.
Amikor csak vágy van ami magával ragad,és csak vágysz magára a megszületni kívánkozó lélekre,és nem vársz töle semmit amit majd ö ad meg Neked amit Te Magadnak gyermektelen emberként ne adhatnál meg,és nem vársz töle megoldást a problémáidra amit Te Magad gyermektelen emberként ne oldahtnál meg,akkor dolgod van vele.
Szerintem az SzJ12 tünete inkább párkapcsolati elakadás okozata lehet.
S ha most egy rosszul müködö párkapcsolatban még szülne egy gyereket akitöl a megoldást várja erre a jelenlegi kis bibire,akkor ott lenne a bibi is,és SzJ12 is egy gyerekkel akit egyedül kell felnevelnie.
Azt javaslom hogy egyenlöre nem kéne vélt következtetésekböl diagnózist felállítani.
A fenti párkapcsolatos feltevésem is beleértve.
Üdv!Erika
|
Miért gondolod hogy minden gyermektelen nönek a gyerekszülés a
2011. aug. 25. csütörtök 00:23
/Betegségek lelki oka/
Miért gondolod hogy minden gyermektelen nönek a gyerekszülés a megoldás bármilyen ügyes bajos dolgára az életben?
S ha szülök és még ennek ellenére is nehézségekkel találom magam szemben akkor hova tovább?
Vagy a megoldás kulcsa egy újabb gyerek lenne?..és még egy és még egy mígnem annyira ellepnek hogy már tényleg eltörpül minden más mellette,és csak az anyaság az ami lefoglal teljesen?
Már kezdem azt képzelni hogy a népességcsökkenés ellen íly módon igyekszel lépéseket tenni . ;)
Nyugi nem fog kihalni az emberiség ha az a pár nö nem hagy maga után utódot...!
Meg aztán a Te lelkiismereted tiszta ez ügyben,és bízz abban hogy minden nö úgyanígy tudja hogy mit akar mint Te is,csak mást mint amit Te....
Üdv!Erika
|
De igen!
2011. aug. 09. kedd 23:32
/Menni vagy nem menni?! Avagy, külföld kontra Magyarország/
Én meg így akarok segíteni. ;)
Mindenki legjobb tudása szerint igyekszik szerepet játszani az embertársai életében.
Ismétlem:Szerepet játszani.
Mert mindanyian szereplök vagyunk egymás ,,színházában".
Az én legnagyobb tudásom jelenleg itt tart....
Hogy szerepelek,de közben tudom hogy ez csak játszás.Nem élem bele magam.
S igyekszem a legjobb tudásomhoz mérten tanácsot adni olyankor amikor úgy vélem hogy adok valamit magamból amire én rájöttem,és ettöl a felismeréstöl könnyebben boldogulok.
S az én tanácsom az mindenre vonatkozóan,hogy egyedül is képesek vagyunk mindarra amiröl azt gondoljuk hogy ezek a képességek csak kivételes személyek kiváltságai lehetnek.
Hogyan bizhatnék mások hitelességében ha önmagamban nem bízok?
Ha mások véleménye érdekel,az azért van mert bizonytalan vagyok,és kívülröl várom a megerösítést amit gyakran meg is kapok.
De mi van akkor ha már a külsö megerösítések már hitelüket,és erejüket vesztik?
Amikor egyszer csak azon kapod Magad hogy egyáltalán nem hat meg mások mit gondolnak Rólad,mert van egy tuti vezetöd a belsö hangod...
A külsö véleménynek nincs ereje ellentétben a belsö hangal.Meg aztán gyakori az is hogy a vélemények megoszlanak.....ismétlem,egyéni félelmekre,tapsztalatokra épülnek.
Amihez semmi közünk,és ha mégis nagyon beleéljük magunkat,akkor olyan ,,kabátot" vettünk fel ami nem a sajátunk.
Üdv!Erika
|
Ahha!
2011. aug. 09. kedd 13:14
/Menni vagy nem menni?! Avagy, külföld kontra Magyarország/
Csak mások véleményétöl,tapasztalataiból levont következtetésekböl,és félelmeiktöl avagy reményeiktöl befolyásolva kívánod meghozni azt a bizonyos döntést.
Mi ez ha nem kibújás a döntés felelösége alól!?
Külsö bizonyosságokat keresel ami hamis magabiztosságot ad majd.
Persze én sem vagyok kivétel.
Az emberi ösztönös reakcióim kint keresik a megoldásokat....
S ez a berögzödés nem múlik el egyik pillanatról a másikra.
Legalábbis nekem nem múlt el...
Tehát figyelem magamat...hogy ez most a primitív reakció,vagy a belsö hang.
Talán próbáld Magad elképzelni mind két helyzetben.
Meg is tetted...;)
A Számodra helyes döntéstöl olyan érzésed van mint ha több energiád lenne,ami igaz is...s az ami nem a Te utad az energetikailag olyan mint ha szemben úsznál az árral.
S hogy még ennél is jobban bekavarjalak ha esetleg nem döntöttél azóta,akkor csak tudd hogy nem létezik jó és rossz döntés,csak döntés van.
Ami rossz ha nincs döntés.
Nincs mozgás,amikor fékezés van.
Bár nem hiszem hogy ez a lehetöség fenn állna,csak úgy érzem hozzá tartozik a mondókámhoz.
De egyébként minden elismerésem hogy úgy hagytad ott a melódat hogy abban a pillanatban nem volt kilátás a hogyan továbbra!
Na ez volt a bátor döntés!
Érezed át azt az érzést amikor kiderült hogy Neked volt igazad,és mondhatott bárki amit akart.
Pedig még akkor nem tudhattad...
Üdv!Erika
|
A döntés felelössége
2011. aug. 07. vasárnap 07:49
/Menni vagy nem menni?! Avagy, külföld kontra Magyarország/
Ilyenkor arra gondolok hogy; Hoppá!Mit is csinálok?
Mások véleményétöl teszem függövé a döntésem kimenetelét!?
Ezzel kibujni igyekszem a döntés felelössége alól,arra az esetre is felkészülve ha netalán rosszul döntenék ne kelljen már egyedül magamat okolni.
A másik szempont,ha meghallgatom több ember egyöntetü véleményét ez magabiztosságot ad a döntéshozatalban.
Szia Zoltán!
Mindanyian ösztönösen a könnyebbnek látszó utat keressük,hisz mindanyian primitív emberként indulunk ebben a világban.
Csak ha a ,,primitív ember" (nem Rád értem hanem úgy hogy emberi ösztönös reakció alatt értem hogy ,,primtív")megáll és gondolokozni kezd,rájön hogy magának vet gáncsot ha a félelmei ellen tesz óvintézkedéseket.
(én magam is primitív ember vagyok az elsö reakcióim mindíg a primitív ösztönember reakciói ;))
Szerintem ne add át másoknak a döntéshozatalt semmilyen formában.
A Te Vagy az életed ,,kapitánya",és a ,,hajó" arra fog menni amerre Te irányítod.
Ne add át a kormányt ha úgy kicsinek érzed Magad a döntéshozatalban,olyasvalakinek akit okosabbnak VÈLSZ önmagadnál a saját életed irányításában.
Úgy érzed mások a saját tapasztalatai alapján jobban tudják hogy lesz Neked a legjobb?
Na ez a nagy átverés amibe sokan belefutunk.
Mert a mások tapasztalatainak,csalódásai,sikereire nem építkezhetünk.
Saját magunknak kell összeögyeskedni-okoskodi,vagy akár összeügyetlenkedni saját bejáratú élményeket a saját világunkban.
Persze a ,,primitív ember" mindíg a külsö kapaszkodókra lel rá a leghamarabb mert külsö világban él.
S ha nem áll meg gondolkozni,hanem csak ösztönböl csinálja,egyre jobban belesülyed az anyagi világba ahol minden fordítva van,és ez méginkább megzavarja.
Döntéshozatalnál kérdezd a belsödet.Mindíg jön a válasz,csak gyakran a félelmek azok amik gyengítik a ,,vételt".Gyakran annyira gúzsba köti az ember önmagát a saját félelmeivel hogy totál elveszti a ,,vételt" a kapcsolatot a belsö vezetövel.
Na jó megállok...a többi már csak továbbragozása lenne annak amit írtam. ;)
Üdv!Erika
|
Szia Tanika!
2011. aug. 06. szombat 23:48
/Fúj a szél/
Az én technikám a dolgok átlátása,megértése.
Ha lehet ezt egyáltalán technikának nevezni...
Az emberi ösztönös reakció az amikor az ember önmaga ellen követ el ,,merényletet". ;)
Persze a szándék az az hogy minél jobb legyen számunkra a fizikai lét,és ez munkál bennünket.
,,Jó" leszek még ha megszakadok is! :)
Mosolygok mert nem akarom terhelni a környezetemet a saját bánatommal.
Lehetne sorolni számtalan elfojtásos sztorikat.
Az elfojtott energia (ami rendszerint negatív) megsokszorozódik amikor el van fojtva,ezért sokkal nagyobb az ereje.S így nagyobb esélyel indul megvalósulni a fizikai világban.
Tehát nem létezik derült égböl villámcsapás,mert a negatív energia mint láthatatlan erö már elötte burjánzott a finom világ szférájában.
S ha ezt még feltuningoljuk egy kis félelemmel akkor biztos a ,,siker".
Hamarosan meg is nézhetjük az alkotásunkat a fizikai világban.
Lehet ez esemény amit izgalmas helyzetben föszereplöként töményen átélhetünk.
...tulajdonképpen a betegség is az....Hm..
Ha mások iránti negatív érzelemnek Vagy a generálója akkor ha kiadod és bántod vele azt akivel meggyült a bajod,akkor ha a támadás megtorlás nélkül marad,az mint a bumeráng száll a küldöjéhez vissza.Ha pedig visszafojtod,az olyan mint egy öngyilkos merénylön a magára szerelt bomba.
Mindenki kap belöle aki a közelben van ha robban....
Nem termelek negatív indulatokat amikor öszinte megértéssel elfogadok mindenkit úgy ahogy van.Persze ez is csak akkor müködik nálam amikor átlátom hogy a kifelé irányuló ,,támadás"-nak mi a mozgatója.Olyankor a nekem célzott bántás nem tud fájni,mert nem arra fókuszálok hanem a bántó szándékú ,,álarc"mögött megbúvó riadt kis alakra,aki a bántást a saját félelmei elleni védelemre használja.
A fájdalmas az amikor mosolygva adják át ,,rosszkívánságukat".
(amikor olyan indulatokat váltok ki emberekböl amivel aztán negatív energiát termel,és azt visszafojtja,és mosolyog hogy ne lássam)
Na az tud fájni a legjobban!
Akkor az is jobb lenne ha letudná egy pofonnal. :)
Üdv!Erika
|
Ez a kabát hasonlat nagyon találó! ;)
Nos ebben a fázisban úgy
2011. aug. 01. hétfő 22:29
/Fájdalmas tanító/
Ez a kabát hasonlat nagyon találó! ;)
Nos ebben a fázisban úgy tünik hogy ha nem találsz kiutat így marad minden.
De nagyon ügyesen csinálod.
Most már nincs semmi dolgod.
Az öszinte törekvés,az alázat részedröl adott.
Nem látványosan de tompulni fog a ,,fájdalom",és olyan lesz mint egy megszünt fejfájás
amire emlékszel hogy volt,de mikor mult el azt pontosan nem tudod.
A ,,szinházunkban" adott ,,ruhatárral" (érzésekkel) dolgozunk,csak folyton más szereplök viselik a jelmezeket.Tehát a személyüknek nincs különösebb jelentöségük.
Nincs gonosz vagy jó,csak a mi óhajunkra játszanak amit látni akarunk.
|
Szia Kirsikka!
2011. aug. 01. hétfő 20:44
/Fájdalmas tanító/
Ez az érzés Benned van.
A szitu a pasi meg minden ami erröl szól nem az ok hanem csak a Benned lévö érzés csomag hozta létre a saját fizikai valóságát.
Mert ha tudod kapcsolni szituációhoz,személyhez az érzést,akkor jobban észrevehetö lesz a számodra.
Elég ha csak tudatosítod Magadban hogy ez egy érzelem ami volt már a ,,nagy cunami" elött is,csak fizikai szitu hiányában nem vettél tudomást róla,és hogy hajlandó vagy vele foglalkozni itt és most,akkor elindul egy öngyógyító folyamat.
Most menj bele az érzésbe úgy önmagában.
Nincsenek szereplök,se szitu...csak az érzés.
Persze nehéz így,de ha öszintén kész Vagy akkor jönni fog álmodban már az elsö éjszaka.
Ugyanaz az érzés amit oldani akarsz egy másik szituációval.
S ennyi elég is.
Nincs hókuszpókusz,semmiféle gyakorlat.
Pár nap és az érzés felszívodik mint ha soha nem is lett volna.
Érdekes az is hogy ugyanaz a személy is megváltozik a szemedben az adott érzés hiányában.
Persze nem azonnal....
Már nincs érzés,és ugyanaz az személy sem tudja kiváltani azt ami nincs.
A hamut nem tudja meggyújtani a szikra ha kihült,nincs benne már tüz ami fellobbanhat.
Üdv!Erika
|
Pontosan! :)
2011. aug. 01. hétfő 20:22
/Fájdalmas tanító/
A ,,forgatókönyv" Nálad van,és mindíg újra és újra összeáll a színdarab. ;)
Persze mindíg az aktuális kor változata....
De a bennünk munkáló érzelmek a rendezök,és az érzelmeinkel teremtjük meg a fizikai valóságunkat.
A langyos sztorikból ha nem vesszük az adást,akkor újra rendezödik a ,,színdarab" újra és újra elmehet véres drámákba akár ha nem veszünk tudomást az érzésröl ami létezik de még nincs fizikai ,,kabátja"(szituáció amihez tudjuk kapcsolni a fizikai világban)
Köszi az elismerést Kirsikka!
|
Ezt éled is,vagy egy újabb elmélet? ;)
Minden elengedés egy
2011. aug. 01. hétfő 17:54
/Fájdalmas tanító/
Ezt éled is,vagy egy újabb elmélet? ;)
Minden elengedés egy újabb dolognak ad teret.
Egyáltalán nem az élet megtagadása,hanem teret adunk új dolgoknak a régi aktualitását vesztett helyett.
Ez maga a fejlödés,a haladás a mozgás lényege.
Nem tudsz úgy felmenni egy lépcsön hogy az egyik lábad az elsö lépcsöfokon tartod,s a másikkal felérsz a lépcsösor tetejére.Egyszerüen nem megy!Érted?
Persze az alsó lépcsöfokról ácsingózva leshetsz felfelé a biztonságosnak tünö tuti helyedröl,de mégsem ugyanaz mint ha ott Vagy teljesen.
De hát Te tudod,csináld....!
Majd egyszer elmeséled milyen tapasztalatokat hozott az életedben...
Én is gyártok elméleteket,ami szerint élek.
Nem tutira megyek csak kísérletezgetem.
Van rá egy életem a mostani hogy meglássam hogyan müködik.
Majd a végén összegzem hogy bejött-e vagy sem... ;)
De eszem ágában sincs lemásolni olyan életeket ami már volt egyszer.
|
