Kedves Szeges!

Hát tényleg nagyon örülök, hogy motiválóan hatott a beszámoló, és egyben déjávu-m van, nálam is így indult, mígnem erőt vettem magamon, szóval drukkolok neked, hajrá Szeges kontra egó! Tudod, mindig mindent megkapsz a megfelelő helyen, időben .. folytassam? :)
Én most (ezen a héten) nem megyek, de a következőre már újra, szóval remélem, egyszer csak találkozunk ott, addig is minden jót!

Gina

Sziasztok!

Ígéretemhez híven íme a beszámolóm, saját szemszögemből, és persze amit éppen akkor az egészből láttam. Javaslom helyezd magad kényelembe! :)

Szóval végre elszántam magam, és elmentem. Érdekes módon aznap este minden támogatott ebben, még rendben odatalálnom és időben megérkeznem is sikerült, ami nálam hatalmas szó, nagy eltévedő- és későművész lévén.

Egy hölgy beszélgetett a recepciós feladatokat ellátó másik lánnyal, és éppen egy "hanyadik életébe született bele" ütötte meg a fülem a köztük zajló beszélgetésből, kicsit fura is volt, számomra az ezotéria egyik kihívása éppen az, hogy ne szállj el ebbe a néha túlmisztifikált világba, hanem azért a lábad maradjon a földön, és alapban ezek létező dolgok, feleslegesnek tartom a köréjük vont ködösítést és misztikumot (eddig én is így álltam hozzá, de be kell lássam, létező és létező, és pont :) ) .

Szóval elvoltam a gondolataimmal, és visszahúzódtam a csendes megfigyelőállásomba, mígnem jött egy fiú, és mesélte, hogy éppen izgatottság van rajta, majd teljesen nyitottan elém tárta aktuális gondolatcsomagját.
Meglepett a közvetlensége, és annak nyílt tisztasága. Kíváncsivá tett az este további alakulására, erősen meghatározva annak indulását. Majd jött egyre több ember (nem tömeg volt, hanem az a "pont jó" létszám, kb. 10 fő ) .

Jött egy fiú, akinek komoly pszichiátriai problémái voltak, és itt végigpörögtek előttem saját pszichiátriai élményeim, és sok gondolat: hihetetlenül vékony de nagyon erős szál választja el a pszichiátriai esetet a megvilágosodott embertől. Itt jönne a "kit nevezünk normálisnak és mi alapján" kérdése, de ezt most nem taglalom.
Én is sok időt töltöttem pszichiátrián, mindezt azért, mert nem mertem elfogadni saját magam, és egyediségem, és mivel sehogy sem passzoltam bele a környezetembe, ezért azt gondoltam, az én rendszeremben van a hiba, holott a mai fejemmel már tudom, semmi hiba nem volt velem, legalábbis semmi "kóros" vagy egyéb, csupán mindenki egyedi, és az én verzióm éppenséggel ilyen, mindenkié más, így van ez rendjén és épp ettől csodálatos - és épp erre van igen negatív hatással a globalizáció és a reklám emberekre gyakorolt hatása, tekintve már csak a küllemet.

Nade visszatérek az estéhez. Szóval igen, a srácnál felmerült bennem a kettősség: vagy őrült és valóban "beteg", vagy már teljesen elszállt ezoterikus síkon. Előbbi mellett tettem le a voksom, minden esetre érdekes belső sétát köszönhetek neki, és remélem, megtalálja lelki békéjét, gyógyszer nélkül is, idővel. Ezúton is sok erőt küldök neki hozzá, mert kemény az az út.

Közben megjött Sanyi, és jó volt látni, ahogy a virtuális világ megszemélyesedett! :)
Érdekes volt figyelni, hogyan fogadják a különböző emberek a különböző információkat, és ki mit, és hogyan ad magából, valamint hogyan változnak folyamatosan a kisugárzások az este előrehaladtával. Kerek képet senkiről sem kaptam, hiszen még csak most találkoztunk először, a többiek már ismerik egy ideje egymást, de nem is az életük beható ismerete volt a cél, hanem hogy a közösbe betett dolgok konstruktív módon alakuljanak.

Majd jött a bemutatkozás után az első meditáció, kellemes, finom élmény volt. Egóm még igen domináns a fejemben, és a meditáció során is elkezdett elméleti kérdésekkel fárasztani (milyen színű a szívcsakra színe, pfff.. - azóta már tudom :) ), és mivel nem jutott eszembe, bosszankodtam rajta és ez kizökkentett, nade kezdetnek egyáltalán nem volt rossz, érzés alapján (sikerült elmélyülnöm).

Majd megbeszéltük, és mindenki személyes feladatot kapott második körben. Nálam a szívcsakra volt az, valamint az ahhoz kapcsolódó feszültség. Első blikkre nem gondoltam volna, hogy gond lenne a szívcsakrámmal, máshol érzékeltem azt (jó, persze, nem csak egy dolog lehet elromolva, tudom ), de ez teli találatnak bizonyult.
Olyan feszültségek jöttek fel bennem (ebbe kellett belemennem) , hogy beleállt kezembe-lábamba a görcs, viszkethetnékem, majd pisilhetnékem lett, kapart a torkom, és egyfolytában úgy éreztem, nem bírom, ki kell rohannom és nyújtani, meg előtte körbefutni öt nagy karikát az épület körül hirtelen felgyülemlett energiáimat levezetendő Eközben hangosan morzsolódtak egymáshoz alattam a babszákom kis babszemjei, ami miatt még csak nem is izeghettem-mozoghattam kedvemre, mert nem akartam zavarni a többieket, akik elmélyülten járták belső utaikat.

Ezután beszélgetés következett, és megnyugtató érzés volt, hogy Sanyi fogalmam sincs hogyan, de mindannyiunkra ugyanúgy figyelt, és mindenkivel tudott foglalkozni, tanácsot adni, javasolni, további "kutakodnivalót" mondani neki, azonkívül végig éreztem, hogy kézben tartja a dolgokat és nála van az irányítás, annak ellenére, hogy a fentebb leírt fiú okozott nekünk meglepetéseket, de egy percre sem vesztette el az uralmát a helyzet felett. Gratulálok neked, Sanyi! :)

Majd egyszer csak nyílt az ajtó, és belépett "Óóóó, hát Te ITT? " felkiáltással Kirsikka :D (Örülök neked, hogy találkoztunk ismét! ) , kedves ismerősöm, akivel egy faluból vagyunk, ritkán találkozunk, de az mindig tartalmas.
Szívcsakrámmal és feszültségével úgy voltam először, hogy "na jó, akkor én ezt most ide szépen visszazárom, és foglalkoznék inkább a többiek feladatának a haladásával".
De valami bent támogatott.

Harmadik meditációnak megkaptam, hogy menjek bele ebbe a feszültségbe.
Elindult a zene, és viszonylag hamar el is mélyültem (valóban nagyon sokat számít az, hogy többen meditáltunk együtt, tanúsíthatom! ). Nahát ott aztán jött minden, de hagytam. Elég nehéz leírni összefoglalva, akkor egybefüggően jöttek belőlem a gondolatok, felismerések, de ezek be is épültek azonnal és nehéz most visszaidézni őket teljes egészükben.

Az egyik, hogy igazából bűntudatom volt a szüleim miatt, de rájöttem, boldogtalanságukért (más kérdés, ők minek élik meg! ) nem én vagyok a felelős, és nem is javíthatom meg más életét, mert mindenki csak magán segíthet, más kertjében kapirgálni nem célravezető (gondolok itt most a más feladatainak átvállalására, vagy életébe való beleavatkozásra anélkül, hogy az illető kérte volna! ).

És rájöttem arra is, hogy ugyanazt viszem tovább a saját életemben, mint Anya, és eközben tulajdonképpen én is egyedül vagyok, csak ő a házasságában van egyedül, én pedig a volt párommal, majd pedig bár pár nélkül, de a korrigálandó tudatalatti beidegződéssel a fejemben. Ez még hagyott nekem feltárandó részeket, de igyekszem apránként haladni.
A harmadik meditációt szintén megbeszéltük, majd elválás, és visszacsöppenés a tudatos világba (kimenet az elmélyült állapotból, vissza az itt és most-ba), és kíváncsian várom a folytatást érzés.

Már éppen cincog az egóm a fejemben, hogy ő nem akarja tudni, mi van még odabent, de igyekszek lebeszélni, és holnap is menni :)

Hát, nagyjából ennyi.

Jézusom, mennyit írtam.. Remélem, még nem folyt ki a szemetek a kisregénytől, minden esetre nagy szeretettel osztottam meg veletek azt az estét, és csak javasolni tudom, gyertek el, ha tehetitek.
Kell hozzá bátorság, hogy az ember körülmerjen nézni odabent, de ha egyszer elindulsz ezen az úton, nincs "hátraarc".
Nagyon köszönöm nektek még egyszer, akik ott voltatok, Sanyi neked külön, és sok sikert kívánok Mindenkinek az útján.

A világ valóban tele van mindenféle bölcsességekkel, amik a legkülönbözőbb helyekről bukkannak elő, ez is a puzzle része :) Mindig kapsz egy-egy újabb elemet.

Ui: ez még nem elköszönő üzenet, csak mára, jó éjt nektek!

Gina

Kedves Sanyi és tegnapi klubrésztvevők,

Szeretném nektek megköszönni a sok élményt, amiben tegnap részem volt, még dolgozik bennem :)
Jó hetet és jó gyakorlást kívánok nektek, találkozunk jövő héten,

Gina