szildiko1 teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Eszti, az utolsó részhez szeretnék hozzászólni: semmit ne mondj 2011. júl. 25. hétfő 12:00 /A helyes döntés/ Eszti, az utolsó részhez szeretnék hozzászólni: semmit ne mondj a gyereknek, amivel besározod az apját. Én időnként elcsodálkozom, hogy az emberek, ha felnőttek, mennyire nem képesek átérezni a gyerek reakcióit bizonyos eseményekre. Egyszerűen, helyezkedj a gyermek szerepébe, és halld, amit mondanál a lányodnak úgy, mintha neked mondaná édesanyád. Milyen érzés lenne? Az az igényed, hogy a gyerek "tisztán" lásson, önző igény, és arra vonatkozik, hogy melléd álljon lelkileg, sajnáljon, megértsen, és ezzel lelki támogatót találj benne, - "együtt a közös ellenség ellen". Ha a gyerekre figyelsz, azt tapasztalhatod, hogy neki arra van szüksége, hogy a történtek mellett is nyíltan és őszintén szerethessen mindkettőtöket. Unokanővérem apja alkoholista volt, sokat verte a családot, elitta a pénzt, az életük tele volt nélkülözéssel, és fájdalommal. Elváltak a szülők, viszont amikor az apa már olyan beteg volt, hogy etetni, mosdatni kellett, ki volt aki mindezt megtette? A lánya. Ekkor vált világossá, hogy az apa mindig apa marad, bárhogy is viselkedik, bármit is tesz. (Én ezt tudatosan alkalmaztam az életemben) A gyerek meg fog haragudni rád, ha az apja "ellen fordítod". Bármennyire is igazat fogsz mondani róla. Ez a te igazságod, nem a gyereké. Ő ugyanúgy szereti mindkettőtöket . Néha nekem is fáj, hogy a gyerekek nem látják az "igazságot", - az én igazságomat - (ez meg az történt, ezért, meg azért, - de ilyenkor az jut eszembe, hogy én választottam az apjukat, és azért az eredménye, a gyerekek, igencsak kielégítő. :)) És az apjuk nélkül nem lettek volna ők. Vagyis neki köszönhetem a létezésüket.) Ez az ára. Utóirat: Vagy önigazolást keresel, és azt gondolod, hogy lányod egyetértésében ezt meg is találod. |
||
Igen szeges, ez a jó kifejezés: talán.
Persze ebben a témában 2011. júl. 25. hétfő 10:48 /A helyes döntés/ Igen szeges, ez a jó kifejezés: talán. Persze ebben a témában azoknak a tapasztalatai a mérvadóak, akik viszont átélték a szüleik őszinteségét. Vajon őket jobban megértette-e a gyerek? Bizalmi kapcsolat alakult-e ki náluk? |
||
Nálam még senki sem járt azzal a gonddal, hogy apám, vagy anyám 2011. júl. 24. vasárnap 14:52 /A helyes döntés/ Nálam még senki sem járt azzal a gonddal, hogy apám, vagy anyám nem a vállamon sírta el a bánatát. De az ellenkezőjével már igen. És ha tudod a mélyebb okokat, mivel lenne jobb? Vagy miben lenne más? |
||
Aki keres, az talál...:)
Kerestem példát, és a nagy keresésben 2011. júl. 24. vasárnap 14:40 /Mi a megbocsátás titka?/ Aki keres, az talál...:) A történet: Még óvónői koromban, az egyik váltótársammal nem túlzottan értettük meg egymást. Sok mindenben különböztünk, és emiatt igen komoly feszültség volt közöttünk. Én, mint nagy "mindig bennem van a hiba"- hívő, sosem szóltam, ha valami rosszul esett, vagy igazságtalanak éreztem, hanem hazamentem, és dolgoztam rajta. Megbántódtam - dolgoztam magamon, alám tett - dolgoztam magamon. Soha nem szembesítettem a tettének rám való hatásával. És ez így ment évekig. Számomra fontos volt, hogy a munkahelyemen aránylag jól érezzem magam, és az is, hogy a gyerekcsoport ne érezze a közöttünk levő ellentéteket. Sikerült is olyan szintre "feltornázni" a kapcsolatunkat, hogy jól megvoltunk egymás mellett. Időközben viszont felgyülemlett bennem egyfajta harag - egyrészt magam felé, másrészt ő felé - amiatt, hogy csak én vagyok hajlandó a kapcsolatunk rendezéséért tenni. És itt kerül a képbe egyfajta egyensúlytalanság. Ő csak élte úgy az életét, ahogy tudta, még szerintem azzal sem volt tisztában, hogy időnként mennyire megbánt. Ahogy átgondoltam ezt az esetet, több felismerésem is volt. Aztán, ahhoz, hogy alkalmazzam a "bosszút", tudatosítani kellett volna a határaimat: "Na ezt már nem! " "Ennyi volt, és kész." Azzal, hogy csendben félrevonultam, és dolgoztam magamon, a másik sem ismerte meg, hogy meddig mehet el. Megfosztottam ettől a tudástól, és attól, hogy eldönthesse, be tudja-e tartani, vagy feszegeti még egy kicsit. Lehet, hogyha visszakap valamennyit abból, amit adott, akkor felébred. Ami még fontos, az az, hogy lehet ez egos dolog, de ha az ember ezen a pályán éli életnek nagy részét, akkor nem árt megtanulni a szabályokat. |
||
Úgy lesz Kati, miután megvizsgáltam a jelenlegi életemet, majd 2011. júl. 24. vasárnap 13:40 /Mi a megbocsátás titka?/ Úgy lesz Kati, miután megvizsgáltam a jelenlegi életemet, majd azt, hogy nem vettem - e át valamelyik ősöm sorsát. És ha ott sincs semmi, irány az előző életek valamelyike. :)) |
||
Igen, rendben van!:))
Ne terheld a gyerekeket olyan témával, ami 2011. júl. 24. vasárnap 13:27 /A helyes döntés/ Igen, rendben van!:)) |
||
Véleményem és érzésem szerint ezen a területen jól állok, még 2011. júl. 24. vasárnap 13:18 /Neked működik a pozitív gondolkodás, a hittel teremtés?/ Véleményem és érzésem szerint ezen a területen jól állok, még akkor is, ha nem tudom megkülönböztetni a sorsot a karmától (már ha hiszek benne), és az őszinte vágytól. "....gyakorolnak akkor is, amikor ráérnek....." - Erre Csurgó Sándor, az egyik tanárom azt kérdezte: Miért keresel ott problémát, ahol nincs? Vagy tudatosítasz, vagy élvezed. Az élet látszólagos ellentétes "két" oldala. "...lelkük vágyja a totális hazatérést, ezért nem nyugszanak..."- Erről van tapasztalatom, onnan indultam. Az én lelkem is a vágyta a totális hazatérést, ...emiatt csináltam olyan sok Mély Belső Átalakulás gyakorlatot régebben (ami erősen hasonlít egy nagyon mély meditációs állapotra, és intenzív boldogság - illetve a mindenséggel való egységérzéssel jár).....-szóval vágytam a hazatérésre ....a halálba. A testvéreim után. A korán meghalt nagymamám után. Az öngyilkos nagypapám után. Néhány éve volt. Még a családállítás előtt. |
||
Az egyenességemből? Talán.
Emlékszem egy esetre, amikor édesapám 2011. júl. 23. szombat 18:26 /Mi a megbocsátás titka?/ Az egyenességemből? Talán. Az a baj, hogy érzékelem a szavak súlyát. És nálam az ígéretnek nagy súlya van. Bár már könnyítettem rajta, a tapasztalatok hatására. |
||
Igen, ezt már néhány hete megfogalmaztam, mert volt már néhány 2011. júl. 23. szombat 15:26 /Mi a megbocsátás titka?/ Igen, ezt már néhány hete megfogalmaztam, mert volt már néhány hasonló esetem: Csak a tettek számítanak. A tudatosítás viszont kevésnek bizonyult, mert újra belefutottam egy sunnyogósba. Csak, hogy legyen mit tenni :)) |
||
Én Jessicával értek egyet, a számítógép működése sem érdekel, 2011. júl. 23. szombat 15:03 /Neked működik a pozitív gondolkodás, a hittel teremtés?/ Én Jessicával értek egyet, a számítógép működése sem érdekel, egyszerűen élvezem a létét, és használom. A nap működése sem, csak hagyom, hogy a melege átjárja a testemet. Furcsa Sanyi amit írtál: ".... mert tartasz attól a felelősségtől, ami a tisztánlátással Reád szakadna." Nem ismerem Jessicát ennyire, de a "szerintem" szóból is kitűnik, hogy ez a te feltételezésed. (És félelmed a karmától, egy kis megmentő szereppel fűszerezve). Míg ti a jelenségek szavakba foglalásával, elméleti meghatározásával foglalatoskodtok, addig mi érzékeljük és élvezzük. (Lehet, hogy ez amolyan női dolog :)) És lehet, hogy tévedünk, én a nagy tévedésekből - és eltévedésekből tanultam a legtöbbet. Az önismereti vonatkozásáról annyit, hogy lehet, hogy ez nem arra is való, nem az a feladata. Ugyanakkor bevonzottam már olyan eseményt, ami segítette az önismeretemet. (lásd a motorozás) |